Érthető dolog ez, illetve biztos, hogy ez annyira természetes dolog és el kéne fogadnom?

Nem szeret téged eléggé. Más dolog, hogy nem felejtek el valakit, és egész más, ha a szívem egy darabja még az övé.

Nem zárta le a múltat.

Szerintem nem természetes dolog ez. Nekem olyan érzésem lenne tőle, mintha azt mondaná, hogy "ha ló nincs, jó a szamás is".

Nekem is rosszul esne, így valószínűleg nem akarnék házasodni. Szerintem találnál olyan lányt, akinek az egész szíve a tiéd :-)

Így, ahogy mondta, szerintem nem természetes. Az természetes, hogy a múltunk, a régi életünk része marad minden nagy szerelem, tehát mindenkinek vannak szép emlékei ha volt már nagyon szerelmes, főleg ha viszonzottan. Sőt, még az is elképzelhető, hogy marad bennünk baráti(!) szeretet a másik iránt, nem feltétlenül mindenki haraggal válik és nem is kell mindenképp, hogy onnantól már a másik teljesen semleges legyen.

De az kicsit túlzás, hogy a szívünk egy darabja az övé lenne, vagy csak nagyon rossz megfogalmazás. Szerintem a párunkat vagy teljes szívvel kellene szeretnünk, vagy sehogy.

Szerintem csak nem szerencsésen fogalmazott.

Végül is a szép emlékek nem az eszünkben vannak, hanem a szívünkben.

Ez nem szerencsétlen fogalmazás, hanem trágya duma. Biztosan akart mondani valami fellengzőset, és hát pont ilyen szarra sikerült, mert túl sok romi regényt olvasott.

Na meg egy nő ne tudná, hogy ilyet nem illik mondani. Bezzeg ha Te mondanád, most óriási hiszti meg gyűrűvisszadobálás lenne.

Én megmondanám, hogy nekem nő nem kell darabokban. Gondolja ezt át.

Van egy pár exem, akit nem szándékozom csak azért utálni, mert szétmentünk, de ettől még semelyik testrészem sem az övék.

Akkor kivétel a dolog, ha az előző pasija meghalt. Mert akkor érthető, egyéb esetben meg gáz.