Anyukám tisztaság mániás, és saját magának csinál több munkát fölöslegesen! Legjobban engem készít ki, pedig én nagyon sokat probálok segíteni és probáltam őt így elfogadni! Mit lehet tenni, hogy én ne válljak mellette idegronccsá?

Ez - ilyen formában - már egy súlyos kényszerbetegség.

Csak orvos tud segíteni rajta. Ehhez először az kell, hogy ő maga felfogja: túlzás, amit tesz. Különben semmi esélye a javulásnak.

Nem gondolom, hogy ilyen kevés info után ki lehet jelenteni, hogy kényszeres. Pl. nem tudjuk, mi az a segítség, amiről írsz... Apukád veletek él? "Ha valaki takarít, a lelkét is takarítja"...Molnár V. József...

Ünnepekkor ez szokás, és jó szokás. Sajnos van, hogy mást jelent a rend két személynek. Ez házasságban pl hosszútávon idegőrlő lehet, de szülő és gyerek között is. Minden baj gyökere a kommunikáció hiány. Próbáld megbeszélni szelíd hangon ezt a problémádat anyukáddal, lehet, hogy fény derül arra is, hogy miért takarít sokat.

Az még előfordulhat, hogy valaki 24-én estére nem készül el a takarítással.

De ha ezek után nem az ünnepre összpontosít, és még 25-én is takarít - úgy, hogy ezek után már nincs ereje vendégségbe menni - ott már valószínűleg igen súlyos gond van!

Szerintem is érdemes lenne beszélni vele. El kéne magyarázni, hogy létezik ilyen betegség, és hogy normálisnak, természetesnek tartja-e ezt, ami most történt?

Bár annak idején Ágnes asszony is normálisnak tartotta... nagyon szép és rendkívül jellemző ábrázolás.

Sokszor ez a hagyományos nemiszerepek miatt alakul ki.

Ha egy nő férjhez megy, gyerekei lesznek, rászakad egyedül a házimunka (mert hogy az a mi társadalmunk begyöpösödött gondolkodása szerint "női munka" és férfinak besegíteni megalázó - tisztelet a kivételnek), beszűkül az élete, mert a házimunka mellett nincs ideje szórakozni, barátokra, stb. - és ez kiválthatja azt a reakciót, hogy akkor már csakazértse megy el, ha néha nagyritkán mégis megteheti, hanem kényszeres takarító lesz, és a takarítás önálló életet kezd élni... :( Az egyik barátnőm anyukája teljesen ugyanilyen...

Ajánlott irodalom, hogy megértd a dolog lelki mechanizmusát: Simone de Beauvoir: A második nem - A férjes asszony című fejezet. A könyv 1949-ben íródott, de sajnos még nem fejlődött annyit a társadalmi godolkodás, hogy elavulttá váljanak a filozófus-írónő gondolatai, meglátásai.

Megoldás? Mivel elég esélytelen rávenni, hogy elmenjen pszichológushoz, és a szakember se találja meg mindig a probléma okát, mert sok magyar pszichológus is élteti és ajánlja a hagyoményos nemi szerepek szerinti életet :( (ha pestiek vagytok, írj privit, tudok egy valóban jó szakembert) - mást nem tudsz csinálni, mint hogy nem hagyod, hogy a viselkedése hatással legyen Rád. Járj el otthonról a barátaiddal, de persze amit ésszerűnek tartasz, abban segíts neki.

Apukád kiveszi a részét a házimunkából? Mert ha nem, akkor szerintem igaz az én elméletem.

De ha nem is vagy pesti, érdeklődhetsz ismerőseid körében, hogy tudnak-e egy jó pszichológust. Ha Anyukád maga is elismeri, hogy kényszerbetegségben szenved, lehet, hajlandó lesz elmenni. De a család együttműködése is szükséges a probléma megoldásában.

Említett barátnőméknél jobb szokott lenni a helyzet, ha sikerül az anyukát elráncigálni egy közös családi programra illetve h olyanja van és a barátnőm meghitten elbeszélget vele, akár egy pohár konyak mellett. (A csaj elmúlt már 18.)