Amikor a gyerek nagyon pici korában válnak el a szülők akkor is hiányzik a gyereknek az apja?

Ez nagyon sokban függ az anyuka személyiségétől ha karakán és talpra esett aki következetes nem igazán fogja érezni a gyerek a hiányát csak később felnőtt korban nekem csak maga az apa figura hianyzik

Kb 8 éves voltam amikor szüleim elváltak (igaz az már nem annyira pici ) mivel 8 evesen is megértettem hogy így lesz a jobb illetve igazából nem is vett túl sok részt ki az apa szerepből soha nem hiányzott ő maga. Később mikor idősebb lettem rájöttem hogy azért jó lenne egy apuka vagy jó lett volna...amikor latok egy kislányt az apukajával akkor kicsit mindig elszomorodok hogy ő milyen szerencsés és hogy nekem nem volt ilyenben részem

DE nincs apakomplexusom és semmi ilyen problémám nem alakult ki

#6 ez nagyon tudományos.

A valóságban jobb anyával, mint egy elcseszett pasi is benn a képben.

Attól nem csak pár választási problémái lesznek.

6-os: az CSAK AKKOR lenne érvényes, ha soha nem találkozna a gyerek férfiakkal.

Meg egy negatív ( agressziv, alkoholista, soviniszta) férfiminta éppenhogy többet árt, mint a (majdnem) semmilyen!

Ez elég komplex dolog, és elég sok minden meghatározza szerintem.

Lényeges, hogy milyen az anya, és a gyerekben hogyan alakult ki a kötődés. Ha elég talpraesett az anya, és hozzá is vagy jobban hozzá kötődik, akkor egy ideig lehet hiányozni fog az apa, de idővel elmúlhat. Ilyenkor szerintem az lehet a jó megoldás, ha kicsit változik az élete, ha van rá lehetőség. Környezetváltozás (pl. költözés), közös programok, új dolgok, esetleg házikedvenc. Ezek leköthetik a figyelmét. í

sz, hogy mennyire foglalkozik azzal, kinek milenvcsalájavan, szeintem attól is függg, hogy milyen környezetbe kerül, vagy nő fel. Mert, ha azzal találkozik, hogy valaki azzal foglalkozik miről szól egy család, vagy azzal foglalkozik neki miért nincs apukája, vagy hol van, akkor foglalkoztathatja, hogy a másiknak milyen családja van.

-os:Ez eléggé tudományosra sikerült megfogalmazás, ami többsebből vérzik. Saját tapasztalatgól besélek, hogy inkább nőjjön fel egy gyerek biztonságban, szerető emberek között, mint egy bántalmazó családban, ahol sokkal nagyobb sebeket szerezhet. Az íráod akkor lehetne valós, ha egy gyerek nem látna maga körül mintákat. Hiszen, ha elmegy sétálni, kirándulni látni nőket és férfiakat, és láthatja azok hogyan viselkednek.

Sokkal nagyobb esély van párkapcsolati problémára, ha az ember nem megfelelő körülmények között nő fel. Nekem osztálytársam menekült bele egy kapcsolatba, mert úgy gondolta ott megkapja azt, amit a szülőktől nem, és amikor eljött az összeköltözés, akkor örült, hogy el tudott otthonról költözni. Az más kérdés, hogy fel is lett csinálva, aztán ott maradt két gyerekkel egyedül, met a pasi lelépett.

Én is bántalmazó apa mellett nőttem fel, én is féltem, hogy majd belemegyek egy kapcsolatba, hogy megtudjak szabadulni otthonról. Szerencsére ez nem történt meg, de felfigyeltem arra, hogy konkrétan kiráz azoktól a férfiaktól a hideg, amelyiknek olyan testalkata van, mint az apámnak. Ezeket nem tudom elviselni magam körül.