Lelkileg bántalmazó anyától hogyan szabadultatok? hogyan tudtok vele normalis kapcsolatban maradnk, de nem magatokra venni a folyamatos bántását és megalázását?

valahogy a gyerekvállalás kicsit engem is megváltoztatott, az anyámmal való kapcsolatra gondolok itt. eddig valahogy mindig figyelmen kívül hagytam a folyamatos bántásait. igazából jó szava nem volt hozzám hogyha valami jól ment akkor azt mondta hogy ennek így kell lennie ez a rend. ha valami neki nem tetszett akkor jöttek a különböző szidalmak, igazából többször nevezett kis k***nak, minthogy a saját nevemen szólított volna. ha bármikor ezt szóvá tettem, akkor annyi volt a válasza hogy én őt megbetegítem, megnyomorítom, ő amúgy sem tudott semmit csinálni a gyerekek mellett. amikor próbáltam neki jelezni hogy talán nem ártana elbeszélgetni akár egy szakemberrel, akkor erre az volt a válasza hogy oda csak az olyan elmebetegek járnak mint te meg az apád. bármiféle kis beszélgetés rögtön kihozza a sodrából, És ilyenkor szinte átváltozik, dühkitörései lesznek és jön a szokásos lemez.

segít nekünk sokat a kicsivel és nekem úgy tűnik hogy nagyon szereti, és mindig rákérdezek hogy tényleg szívesen csinálja jó ez neki? és erre mindig azt mondja hogy én elmebeteg vagyok ő imádja az unokáját ő ezt azért segít mert szereti, meg amúgy is mit csinálna más mert semmi dolga.

utána meg hallom vissza, hogy panaszkodik a fodrásznak, akit amúgy megvet - ezt ő maga mondja -hogy ő mennyire fáradt. amikor rákérdezek akkor ugye semmi. akkor ő a világ legboldogabb nagymamája. sajnos szomszédok vagyunk így nagyon nehéz őt kikerülni. ugye a fent említettek miatt a vele való kommunikáció esélytelen, mert akkor felkerül ugyanaz a lemez, jön a dühkitörés a sírás.

hogy egy példával is éljek, ő ajánlotta a gyerekorvost, akihez járok kicsi. szóval a az orvos velem többször tényleg minősíthetetlen hangnemben beszélt, aztán láttam hogy más szülőkkel is ugyanezt csinálja szóval nem ellenem szólt. aztán azt mertem mondani anyámnak, hogyha én elviszem ettől az orvostól a kicsit mert nincs arra szükségem hogy ilyen módon beszéljenek velem. erre megint jött az kitör és elkezdett sírni hogy "sajnálom hogy én csak ilyen orvos tudtam neked szerezni. és igazán lehetnél legalább ebben alkalmazkodó ha már egyáltalán nem tudsz semmiben alkalmazkodni".

na már most tudni kell rólam hogy én az egyik legalkalmazkodób ember vagyok a világon, aztán sokszor hátrány omra vált de valahol úgy igazolt az élet hogy ez jó.

szóval ilyen a kedves mama, így az egyetlen esélyem hogy egyelőre próbálok vele megküzdeni mármint saját magamban,a lelkemben, elengedni a bántásait.

így a költözés is szóba került egyébként a párom abszolút támogat benne ő is egyetért vele. kicsit attól félek hogy majd a kedves mama emiatt akár a kapcsolatot is megszakítaná velünk

köszönöm szépen a valaszokat.

16 os nagyon áterzem amit irtal, mert en egy kisebb vagyont hagytam ott szakembereknél, még voltam sámánnál is kb, hogy feldolgozzam. Ameddig "külön éltünk" nem is kerestem, mert en is ugy ereztem hogy csak ugy tudok teljes eletet elni, hogy az a nő nincs benne.