Lelkileg bántalmazó anyától hogyan szabadultatok? hogyan tudtok vele normalis kapcsolatban maradnk, de nem magatokra venni a folyamatos bántását és megalázását?

tiszta sor..újból sodródj el mellőle. Az, hogy anya, a te esetedben csak baj..felnőtt nő vagy(ezt írtad), tehát remélhtőleg nem szorulsz rá..ebben az esetben a szeretetet felejtsd el, mert az életed keserítette meg..belőle már nem lesz "jó"ember..gyerekként kezel, az pedig az ő szánalmas személyiségzavarát jelenti..

Küldd el minden lelkiismeretfurdalás nélkül..

A modern kapcsolatnak ott van a telefon(azt lecsaphatod)na szkájp, azt sem kell erőltetni..

Nem írta a kérdező, hogy vele élne.

Kérdező, amíg nem vágsz vissza, bántani fog.

Vannak ilyen típusú emberek, a konfliktuskerülőkből táplálkoznak.

Gyenge, sunyi lények az ilyenek, kell egyfajta piszológiai érzék kezelni őket.

Ilyen embereket jobb elkerülni.

Talán segíthet ha lelki sérültként tekintesz rá és következetesen kifejezed neki problémádat. Akár lehet egy elfordulás vagy távozás amikor bántani kezd.

1. Nem kell vele kapcsolatot tartani. Lehet, hogy nem is lehetséges normálisat.

2. Elmondod neki, ha ő bánt téged, és megkéred a változásra. Egyszer, tízszer, százszor, ahogyan neked negéri. Amennyire nem változik ő, annyira ritkítod vele a kapcsolatot te. Ha kell, akkor nullára.

3. Anyád felnőtt ember, nem vagy felelős a tetteiért, a kapcsolataiért. Ha a veled való kapcsolatot elszarja, elszarja. Az az ő baja, de te védd meg magadat! Az anyák bagy része szeretetteljes stb., de sajnos nem mind.

Milyen módon és milyen gyakran "bánt" téged? Milyen módon és milyen gyakran közölted ezt vele, és milyen módon reagált, amikor te figyelmeztetted, hogy már kérted arra, hogy ne úgy viselkedjen ahogyan? Ezek a részletek sajnos mindig kimaradnak az ilyen kérdésekből. Lehetséges, hogy valóban úgy és annyira bánt, mint tette régen.

De lehet, hogy sokkal kevésbé, csak te érzed annak a benned maradt sérülések miatt, ami az ilyen helyzeteknek egy gyakori velejárója. Ez utóbbi esetben valóban nehéz, tkp. fájdalmas az "ártatlan" unoka nagymamától való meg nem fosztása érdekében a saját fájdalmadat palástolni.

Attól még, hogy te nem kedveled őt, ő még valóban kedvelheti az unokáját. Ekkor is viheted oda az unokát, vagy engedheted őt csak az unoka miatt, korlátozott időre látogatóba, amikor a kommunikációt minimalizálhatod a gyerek körüli dolgokra, amint elvált szülőknél szokás, még ha nem is vagytok azok.

Ugyanakkor lehet, hogy ez neked túl nagy teher, vagy úgymond ha az anyáddal nem értesz szót, akkor hogyan bízhatsz meg benne, hogy a gyerekkel mindent a te elvárásaiddal nagy összhangban tesz/enged meg. Ezt is lehet közölni civilizáltan és az anya-lánya/nagymama-unoka kapcsolatot kvázi/valósan nullázni.

Egyetlen dolog számít: Szerinted - akár az érzelmeid ellenében is - mi a legjobb a gyereknek, és azért mire vagy hajlandó/nem hajlandó.