Szóvá tennének, ha a ti gyereketeknek nem varrt volna babacuccokat az édesanyátok?
Tavaly született meg az első unoka a testvéretektől, nagyon be voltak zsongva, hogy nagyszülők lesznek és anyukátok, aki jól varrt, mindenféle cuccot csinált neki lelkesedésében, fészket, ágyneműt, takarót, stb.
A ti gyereketek egy hónap múlva születik, és neki már nem varrt semmit, eszébe sem jutott...szóvá tennének, hogy sz*rul esik, hogy ez az unoka már kicsit le van tojva?
Nyilván nem az a baj, hogy pénzért meg kell venni, hanem a gesztus. Őszinte válaszokat várok, hogy esne, mit tennétek?
Voltatok olyan helyzetben, hogy nálatok már "csak" második unoka jött, ott ez normális?
Nem akadnék ki rajta ennyire, de megkérném, hogy varrjon nekünk is, mert szeretném majd elrakni emlékbe és nekem fontos gesztus lenne. Szerintem meg fog tőle hatódni és dicséretnek veszi.
Az első unoka az első szerelem, az újdonság, a nagy mérföldkő... stb. Ez van, így alakult. Ez nem azt jelenti, hogy a többiekkel nem lesz ugyanolyan, sőt a személyiségek kompatibilitásától függően akár jobb kapcsolata később, de mire ő megszületik, a másikkal már mindenféle közös élménye lehet.
Példaként nekem két gyerekem van, ott is ez volt, hogy az elsővel való terhesség, szülés sokkal inkább volt csoda, a totál ismeretlen terep, ettől még a második is izgalmas volt, de már anya voltam. Ugyanannyira szeretem őket (sőt a kicsi sokkal bújósabb és jobban hasonlít rám, így közvetlenebb is a kapcsolatunk), de az első nagyobb szenzáció volt nekem is, meg a környezetemnek is, míg a másodiknál minden olyan természetes és csendesebb öröm volt. Mindkettőnek van szépsége.
Szerintem egy nagymamánál ugyanez van, az elsővel lett nagymama. De ne mérgezd meg azzal a jó viszonyt, hogy versenyt látsz bele. Ha majd te is sokszor passzolod a nagyinak a babád, és sok közös élményük lesz, ugyanolyan áradozva fog róla beszélni és mutogatja a fényképeket és lehet nagyon jó kapcsolatuk. Ami főleg majd a 2 és fél hónap iskolai nyári szünetben nagyon jól jön :D
Én megértelek. És sajnálom.
Én biztos nem tenném szóvá, konfliktuskerülő vagyok.
Különben meg elég szomorú, hogy ezt egy ÉDESANYÁNAK szóvá kell tenni..
Érdekes, hogy a nagymamai szeretet egyes személyeknél egyenesen elvárássá vált.
Nem tenném szóvá, túlzottan nem is érdekelne. Nem az én dolgom, hogy hogy viselkedik a testvéremmel, az az ő magánügyük, közöm sincs hozzá. Lehet, hogy nekünk meg olyan dolgot vesz, amit a másik unoka nem kapott. Vagy tanult belőle, hogy ezekre nincs akkora szükség, mint ruhákra vagy bármi másra.
28: volt gyerekszobád? Milyen embert hagyja hidegen egy közeli családtagja elutasítása vagy bántó viselkedése? Mégis ki szeresse a gyereket, ha nem a szülei és nagyszülei...?
Tényleg nem akarok moralizálni, de a társadalmi szétesettség a családok szétesésénél kezdődik, ahol ekkora individualizmus van, hogy senkit nem érdekel a másik. Szomorú dolog ez.
A szülők nem tesznek különbséget a gyerekeik között.
Nagyszülőként viszont nem köteles egyformán szeretni az unokáit.
Nálunk az egyik gyerekem első unoka.Ő a kedvenc a minden a leg leg.A második gyerekem a sokadik unoka.Hát el is van felejtve rendesen.természetesen anyaként nagyon fáj ezt látni.
De tudom, hogy ezen kár is lenne veszekedni.Tisztelem annyira anyámat, hogy elfogadom az érzéseit.Azt mondja szereti a többit is,de az első unokája a kedvence.És ezt nem is titkolja.Ettől függetlenül nem tart vele senki haragot.Nehéz ügy mert emiatt a testvéreim is sajnáltam.Minket egyformán szeretett.Az unoka meg ezt hozta ki belőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!