Meg tudnátok bocsátani a gyereketeknek ebben az esetben?

Ilyen esetben nincs mit megbocsátani. Az ember nem direkt produkál betegségeket, nyilván mindenki teljesen egészséges lenne inkább, ha választhatna.

Viszont az őszinte, nyílt kommunikáció nagyon fontos mindkét fél részéről. Csak úgy lehet megérteni hogy a körülöttünk élők mit miért tesznek, ha beszélgetünk egymással.

Hát az én szüleim akik az 50-es éveiket tapossák szerintem neheztelnének emiatt, meg szerintem a legtöbb korukbeli is. Az én szüleimnek a pszichológus mondta el, hogy depressziós vagyok, és akkor se hitték el hogy akármi bajom lenne. xd

Bár érthető, érzelmileg sosem nyíltam meg előttük, nem is tudják mi zajlik a fejemben, én mindig csak mosolyogtam és színleltem hogy minden okés, a konfliktusok elkerülése végett.

A most 40-es éveikben járó szülők szerintem már rugalmasabbak ennél amúgy.

Amúgy szerintem ha azt mondod hogy nagyon elfoglalt vagy, nincs időd telefonálni meg ilyen piti indokok, akkor megértik. Ha érzelmileg ilyen távol állsz tőlük, akkor csak te tudhatod hogy hogy reagálnának ha elmondod nekik az igazat.

Igen, meg. Hogyha valaki nem, akkor nem elég megértő, vagy nem fogadja el, hogy a beteg gyermek éppen hol tart.

Egy terápia során is fontos szakasz lehet a távolodás és az új határok kialakítása.

Kedves kérdező! Nincs veled semmi baj, nincs mit megbocsájtani. Éld az életed, akkor hívd a szüleid, amikor éppen van időd.

Azt írod, hogy nem nyílsz meg rendesen...jól teszed. Miért kellene mindenbe beavatni őket? Abból csak baj származik.

Ne toporogj ezen, mindent jól csinálsz. Ne más irányítsa az életed, még ha a szüleid is. Ők az övékét igazgassák, te a tiéd, és akkor mindenki megnyugszik.