Jó kapcsolatban vagyok a szüleimmel ezért velük tervezek élni 40 éves koromig hogyan tudom elkerülni az életképtelenséget és önállótlanságot így?

- kiveszed a részed a házimunkából

- kiveszed a részed a ház körüli teendőkből

- ettől függetlenül lesznek barátaid és párod

- nem hagyod, hogy kiszolgáljanak

40 felett meg azért fogsz velük lakni (Ha még élnek, és kívánom, hogy hosszú életük legyen!), mert öregek és a segítségedre szorulnak.

Vagy úgy tervezed, hogy csak addig laksz náluk, amíg neked ebből előnyöd van, és ők nem számítanak?

Már írták előttem is de akkor leírom én is:

Sehogy

Orülj,hogy vannak szüleid és béke van közöttetek.

Nem kapod azt meg,hogy 18 éves vagy és mehetsz amerre látsz.

Apránként vedd át tőlük a napi intéznivalókat, szaladni valókat. Főzés, mosás, takarítás és a többi. Ha majd elköltözöl tőlük, akkor is mindezt munka mellett meg kell tudnod oldani.

Először csak állj be a sorba, együtt csináljátok, és ahogy belejössz, másrészt ők egyre idősebbek, kevesebbet bírnak, örülnek, ha valaki elvégzi helyettük a zömét.

Közösen írjátok össze, mit kell a nagy bevásárláskor venni, közösen írjatok heti menü-tervet, hétvégén a mosás, takarítás...

Szerintem az életrevalóság és az önállóság az természet és nem lakcímfüggő. Én speciel már 4 évesen életrevalóbb voltam mint bárki és ezt egész életemben tudtam is magamról, így erről nem kellett közvéleménykutatást tartanom.

Bár a szüleimmel laktam halálukig, mert ők szorultak segítségre nem én (anyagiak és betegségük miatt) de ennek ellenére lett családom és normális életünk volt és van. Persze mindez egy 1,5 szobás panelben kevésbé lett volna megvalósítható, de szerencsére nem ez volt a helyzet.