Mit gondoltok, ilyen esetben számít a gyerek véleménye?

Adott egy 16 éves fiú és a válásban levő szülei. Mind a két szülőnek rendes bejelentett munkahelye van, nem isznak, nem drogoznak.

Anyuka nagyon megkeseredett, mást sem csinál, csak a gyerekkel veszekszik. Csúnya szavakat mond rá és az apuka rokonságàra, hazudozik, nem biztosítja számára az internetet az online tanuláshoz, egy nyugodt pillanatuk sincs. Attól függetlenül, hogy nem egy anyatigris, már csakazértis alapon ragaszkodna a gyerekéhez az elhelyezési tárgyalásnál.

Apuka az elmúlt pár hónapban állandóan a gyerekkel volt, a gyerek nem is szívesen van otthon az anyjával. Együtt tudnak sportolni, apukája ruházza, eteti, mert anyukának “erre nincs pénze” (igaz, két helyen is dolgozik, de a gyerekre nem költ). Teljesen más habitus, mint anyuka, ő sosem kiabál, segít a tanulásban, összességében egyenrangú félként kezeli a gyereket.

Az elmúlt időszakban anyuka kétszer hívta ki a rendőrőket apukára, állítása szerint bántalmazásért. Természetesen ilyen nem történt, anyuka volt az aki agresszívan, tettlegesen lépett fel. Mivel a gyerek elmúlt 16 éves, őt is megkérdezték, sőt apukának hangfelvétele is volt arról, amit anyuka tett. Így a rendőrök nem is tudtak mit tenni, anyuka hazudott, ez egyértelmű volt. Most fog megkezdődni a válóper és ezzel egyidejűleg a gyerekelhelyezés.

Szerintetek lehetséges az, hogy a 16 éves gyerek akaratát ne hallgassák meg és anyukának ítélje a bíróság? A jelenlegi állapot tarthatatlan, a gyerek hiába nem mondja, belerokkan az anyja hazugságaiba, verbális bántalmazásába.

Annyival egészíteném még ki, hogy anyuka olyan összeszedett hazugságot adott elő a bírónak, hogy ő utána érezhetően anyuka pártját fogta, apukát csendre intette, nem fogadta el a hangfelvételes bizonyítékokat.

Lehetséges, hogy a magyar igazságügy ennyire elfogult legyen az édesanyákkal? Itt csak apukák lehetnek családon belüli bántalmazók, anyukák pedig csak igazat mondhatnak...?