Hogy viselnétek, ha az egyik szülőtök mesélt volna az öngyilkossági szándékotokról és a depressziótokról egy számotokra nem szimpatikus, szinte idegen embernek?

Nálam is ezt csinálták azzal a külömbséggel, hogy le is b@sztam őket érte. Nem szép dolog a múltban turkálni. Mindenki követ /követett el hibákat.

Jogos a kiakadásod, teljesen megértelek.

Számodra nem szimpatikus és számodra idegen ember. Neki nyilván szimpatikus és kicsit sem idegen.

Téged szapultak... Vagy esetleg anyád kiöntötte a szívét valakinek, mert tudod neki is van és neki is jól esik kicsit megkonynebbulni. Mindenkinek szüksége van rá, csupán a kamaszok képzelik azt, hogy egyedül nekik van joguk erezni bármit is.

6!

Vagy de. Pl a pszichológusnak, legjobb barátodnak csak beszámolsz arról, hogy mi nyomja a lelkedet. Ha a gyereked öngyilkosságot fontolgatott, az pong nem egy olyan dolog, amit senkivel nem oszt meg az ember, hiszen akkor semmi segítséget nem kap.

Nyilván nem mindegy, hogy a sarkon lakó Pletykás Marinak mondja el, vagy olyannak, akiben megbízik.

Biztosan rosszul esne.

Viszont így kívülről, reálisan nézve, neki is kell valaki, akivel ezeket megoszthatja. A mentális betegség, nemcsak a beteg problémája, hanem az egész családé, és őket is ugyanúgy megviselni.

Nem, másnak nem beszélünk egy 3. személy egészségi állapotáról, privát dolgairól az engedélye nélkül. Kivéve az orvost (pszichológust), de ott ugye van titoktartási kötelezettség.

Esetleg gyónásban a pappal, de ott ugyanez a szitu.