A szülők ártanak azzal ha a gyereket “a széltől is óvják” és elkényeztetik? Így lesz a gyerekből egy életképtelen felnőtt?

Szerintem nem feltétlenül függ össze.

Ha elkenyeztetnek 2 lehetőség van.

Vagy ugy veszi a gyerek hogy jo, orokke ez lesz semmit nem kell tennie,hiszen a szulok mindent elinteznek.

Vagy pont kedvet es motivaciot kap, ha mondjuk az apja egy sikeres vallalkozo, O is majd nala akar dolgozni, esetleg kesobb O akar a helyére kerulni, vagy úgymond "nagyobb ember" akar lenni nála.

Ez abszolut a gyerek szenelyisegetol is fugg,hiszen azt annyira nem befolyasolhatjak a szulok.

De ilyenkor szoktak azt mondani, hogy a szükség nagy úr. 20 eves vagyok es bar a fotnos dolgokat eddig anyukamek inteztek, miota egyetemista vagyok igenis szükség van arra hogy en csinaljam meg az adott dolgokat, es ne anyukamektol fuggjek. Változtass rajta ha ennyit tudok tanacsolni:) ha egyetemista vagy ott a legkönnyebb baratnot es baratokat talalni. Szóval hajra.

Kedves kérdező!

Tény, hogy a szüleid nagyon sok mindent elrontottak. Egy saját példát fogok leírni:

A legjobb barátom nővére 27 éves, szűz, otthon lakik, semmi sem elég jó neki, csak nyavajogni tud. Mindenkit ócsárol akinek egy picit nagyobb sikerei vannak mint neki.

A szülei sajnos pontosan ugyanolyanok mint Neked.

Mindenesetre 22 évesen még korántsem vagy elkésve semmivel. A legjobb barátnőmnek 23 évesen lett először barátja, most tervezik a lagzit. Reális, hogy a szociális lemaradásodat 2-4 év lesz mire visszahozod, de 25 éves korodra fel tudnád magad küzdeni a többi 25 éves ember szociális szintjére vagy hamarabb is.

Azt tanácsolom hogy ne keseredj el, kezdj el Covid után sportegyesületbe járni, ott nagyon egyszerű barátkozni felnőttként is. Vagy olvasókörbe, bármilyen szociálisan aktív közegbe. Ha barátaid vannak akkor a párválasztás is ezerszer egyszerűbb

"képtelen vagyok emberi kapcsolatok kialakítására",

"jelenleg úgy látom, hogy magányosan halok meg"

"valószínűleg gyártósori szalagmunkás leszek, mert többre nem vagyok képes"

Csak azert, mert igy gondolod, meg nem igy van. Mindannyiunk eleteben vannak nehezebb idöszakok, ne hidd el magadrol ezeket az allitasokat, kerlek.

Nezd meg, mi az amit szivesen csinalnal, tanuld azt, helyezkedj el benne, tehat celok kellenek es lepesek hozza.

Az öngyilkossaggal pedig nem megoldod a fajdalmat, hanem atadod masnak, a szüleid biztosan beleroppannanak :(

Nagyon sok ma mar sikeres ember nem tudta ennyi idösen, hogy mihez fog kezdeni, vagy sokaig depresszioval elö emberek azota tuljutottak a nagyobb nehezsegeiken. A parom 12 evig volt depresszios, szedett gyogyszert es most ö kb. a mintakepen, hogyan kell kommunikalni emberekkel, hozzaallni a sajat erzeseinkhez (sokszor elhisszük az erzesröl, hogy az az igazsag, pedig csak egy erzes, jön es megy, folyton valtozunk, fejlödünk). En meg csak kifele tartok az erdöböl, de mar sokkal jobb, mint par evvel ezelött.

Remelem te is megtalalod a celjaidat, a parodat es mindent, ami fontos szamodra.

Én is úgy voltam, hogy 18 éves koromig mindenhova elkísértek ha ügyeket kellett intézni vagy orvoshoz kellett menni.

Abszolút nem tudtam semmit magamtól.

18 évesen mikor egyetemre mentem akkor pedig rá voltam kényszerülve, hogy mindent intézzek. Nehéz volt de sikerült önállónak lennem. Úgyhogy abszolút nem jó ha óvnak mindentől.

Ja meg nem mehetettem soha buliba, iszonyú nehéz volt kapcsolatokat kiépíteni.

És nem tudod szép lassan megértetni velük, hogy szükséged van a magánszférádra is, értékelnéd, ha nem ők élnék a te életed? A násznyoszolyó mellett is ott lesznek majd a gyertyatartóval, ha nem állsz ki amellet, hogy nem csak az igazolványaid szerint vagy felnőtt.

Tapintatosan, szép lassan, de határozottan kezdd leépíteni a túlféltést! Gondolj a jövődre is, amit talán nem a szüleiddel szeretnél leélni. Lehet pl. hogy te viszonylag jól viseled a mai állapotokat, a leendő párod, akit (jó esetben) te választasz, az viszont közli, hogy veled képzelte el a jövőjét, nem hármótokkal. Nem kell megvárnod hasonló szitut, amikor vagy-vagy választ kell adnod.

Biztosan szeretet vezérli a szüleidet, ha (túl)féltenek is, de azért 18 évesen már jelét adhatnád, hogy nem egy marionett vagy, hanem egy önálló(sodni akaró) , életképes ember.