Felnőtt embernél hogyan nyilvánul meg a "kisebbségi komplexus", és az elkényeztetettség?

a kisebbségi komplexusos: állandóan sztárolja magát, lódít, hogy ő mennyire jól ért mindenhez, kb. kitalálja magáról, hogy ő az év dolgozója. De csak a szája nagy, amikor már cselekedni kéne akkor nagyokat hallgat, esetleg kimenti magát (mivel tisztában van vele, hogy nem tudná megcsinálni a feladatot, de próbálja felnagyítani a képességeit).

az elkényeztetett: mindig saját magát helyezi az előtérbe, szerinte az ő feladata a legfontosabb. Ha valami másképp történik, mint ahogy meg van beszélve, akkor rögtön hisztizik, főleg ha az ő érdekei kerülnek háttérbe. A jogaival nagyon tisztában van, a kötelességeivel kevésbé. Azt hiszi a dolgokat nem ki kell érdemelni, hanem csak úgy járnak neki bizonyos előjogok.

Én legalábbis ezeket tapasztaltam:)

Kisebbrendűséginek hívják. Keress utána a neten.

Azt azért tudni kell, hogy hisztizni, ordítani bárki tud, azaz röviden szólva bárkiből kis lehet hozni az állatot, ha elég hosszú ideig van nagy nyomás (stressz) alatt, úgy, hogy nem tud ez alól szabadulni. Tehát egy jelből nem érdmes nagy következtetést levonni.

Ps: Magyarországon ma az emberek kb. 70-80%-a klinikailag diagnosztizálható személyiségzavarosnak számít. Kb 1-2%, max. 5% a pszichésen egészséges, a maradék neurotikus.

Tapasztalhatod lépten-nyomon...

főleg főnökből teremnek ilyenek.

inkompetens, megjátszós senkik, osztják az észt, ami amúgy nem sok van nekik, csak azért, mert ők jobban tudnak nyalni a nagyfőnöknek.

kisebbrendűségi ill. elkényeztetettségből adódó gondokkal nem sűrűn találkozom a munkahelyen szerencsére. akik antipatikusak, azokat kerülöm messziről, de sajnos a górékkal néha kell értekezni. ilyenkor azzal küzdök, h az undor ne üljön ki az arcomra.

annyira bosszant, h ő xarja a spanyolviaszt, miközben fogalma nincs arról, h voltaképpen mivel is tehetné hatékonyabbá a munkát, csak azt szajkózza, ami folyik fentről lefelé. a híg fekália.

unom, h mindig csak a hibáimról beszél, és az erényeimet még csak észre sem akarja venni.

"senkiháziak kezében van a popszakma!"

Dolgozóba még nem tapasztaltam ilyet, de főnököknél annál inkább.

Ez a "felsőbbrendűségi komplexus" tipikus főnöki tulajdonság (nem mindenkinél), amitől undorodok.

Volt főnököm is ilyen volt. Utálta mindenki, mert állandóan fennhangon beszélt mindenkivel, osztotta az észt, amikor szinte semmit nem értett ahhoz, amivel dolgoztunk, mindig a hibákat kereste és emlegette, a jó dolgokat észre se akarta venni.

Állandóan hangoztatta, h nélküle ez a cég megdöglik, aztán amikor probléma volt, akkor egyből a tanácsadóihoz meg mittomén kihez ment, h még véletlenül se ő oldja meg a problémát, mert a vak is látta, hogy gőze sincs arról, mi a probléma, meg mi folyik a cégnél.