A szüleim őt jobban fogják szeretni nálam is?

Atya Úr Isten! Dehogy vagyok féltékeny! Már alig várom, hogy megszülessen és babusgathassam, segítsek a szüleinek meg mindent csinálhassak a baba körül. Már több hasznos babakelléket beszereztem amire tudtam, hogy szükségük lesz a bátyáméknak és nem vették még meg. Illetve mindig nézegetek mesekönyvet, babaruhákat a picinek. Ez csak azért merült fel bennem mert ismerősi körben vannak olyan nagyszülők akik mióta unoka van kifordultak magukból és senki és semmi nem számít nekik csak a kisunoka. Ilyen szinten pedig szerintem valami nem oké! Megkérdeztem a szüleimet, aztmondták hogy van az a mondás hogy az ember szereti a gyerekeit de az unokákat mégjobban - de szerintük ez nem igaz, majd biztos feljönnek bennük a régi emlékek mikor mi voltunk ilyen picik, és ugyanúgy fognak szeretni ahogy eddig is, és a kicsit is. Azt érzem 17 évesen még kell hogy foglalkozzanak velem. Én a mai napog odabújok anyához meg megölelem apát.

25-ös! Persze, tudom jól, hogy az én gyermekemnek is ugyanúgy fognak örülni és ugyanúgy fogják szeretni mint a másik unokájukat. ☺️ Csak továbbtanulás előtt állok és féltem attól, hogy mar nem lesz meg a megfelelő segítségem vagy kevésbé leszek szeretve a pici érkezésétől kezdve. Megnyugtattak anyáék, hogy nem így lesz! :)