Melyik segíthet?

Figyelt kérdés
Gyerekkoromban elérhetetlenek voltak érzelmileg a szüleim. Teljesen elutasították a szeretetigényem és igazából úgy ahogy voltam. Nem érdekeltem őket. Csak a pia és a cigi számított én nem. Ebből valamiért az lett hogy minden életszakaszomban minden társas közösségben kinéztek kiutáltak és teljesen elutasítóan bántak velem. Ez biztos hogy összefüggésben van azzal ami otthon is volt. Szeretnék ezzel foglalkozni hiszen nem jó érzés hogy sehol sem szeretnek és sehol sem fogadnak el. Családállítás vagy pszichoterápia lenne a megoldás szerintetek? Az a cél hogy ezt ami vagyok ami kapott anyagból jött létre le tudjam vetkőzni és kiderüljön az igazi énem. Az a cél hogy megismerjem és megszeressem önmagam. Nem merem és nem is akarok már társaságba menni mert mindig ugyanaz van. Nem.fogadnak be csak ellenségesen bánnak velem.
2020. nov. 18. 17:49
 1/8 anonim ***** válasza:
Én is ugyanezzel a problémával küzdök, ha gondolod beszélgethetünk
2020. nov. 18. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
57%

Pszichoterápia.

A családalapítás önmagában nem old meg semmilyen mentális betegséget,a család projectbe való igazából csak egészségesen szabadna belevágni.

2020. nov. 18. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Pszichoterápia vagy pszichodráma.
2020. nov. 18. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! Szóval aut mondjátok hogy mélyebb problémákat nem lehet családállítással helyrehozni mert az kevés hozzá?
2020. nov. 18. 21:46
 5/8 anonim ***** válasza:
Mondjuk egy társ aki előtt te is megnyilhatsz :)
2020. nov. 19. 05:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Igen, kevés hozzá.
2020. nov. 19. 07:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 A kérdező kommentje:
5#. Nem is tudod elképzelni hogy mennyire vágyom erre... :(
2020. nov. 19. 09:23
 8/8 anonim ***** válasza:

Azért is kevés hozzá a családalapítás,mert görgeted tovább a problémát. Itt van az én példám, hasonlóan éltem a szüleimmel (annyi, hogy náluk pia, cigi nem volt, de kb. anyámnak úgy hiányzott a gyerek az életéből, mint púp a hátára, és ezt éreztette is, amíg otthon laktunk, hugom és én).

Én találtam egy férfit (ő a férjem), a megértés mintapéldája, aranyos, kedves, segítőkész, együttérző, ezzel nincs is baj, nagyszerűen tudunk együttműködni. Viszont amikor meglett a kislányunk, én elkezdtem túlkompenzálni. Nem figyelt rám az anyám? Na majd én figyelek a gyerekemre. Nem beszélgetett velem, leszarta a lelkivilágomat az anyám? Na, majd én beszélgetek a kislánnyal, belefolyok a lelki életébe is. Anyám baszott rá, hogy hogy alakulnak az eü. dolgaim, minden dokihoz egyedül jártam? Na, majd én nem hagyom ezt, én majd elkísérem a gyerekemet, és számíthat rám. Sajnos utólag jöttem rá, hogy nagyon túlkompenzáltam a nemtörődöm, beleszarós, rideg anyámat. Addigra már rányomultam nagyon a lányomra, túl sok voltam neki, nálunk meg majdnem erre ment rá az anya-lánya kapcsolat, csak még időben észrevettem magam, még vissza lehetett fordulni ebből.

De így utólag azt mondom, sokkal jobb lett volna, ha előtte pszichológushoz járok, és mindent átbeszélünk, úgymond kikezel ebből.

2020. nov. 19. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!