Hogyan segíthetnék édesnyámnak, aki munkanélküli lett, de úgy néz ki, mintha nem tudna ezen továbblépni?

[link]

Édesanyád nagy valószínűséggel ezen a mintán fog végighaladni. Mást nem nagyon tudsz tenni, mint hogy támogatod és mindenben mellette állsz. Ha hangulatingadozásai lesznek, akkor pedig türelemre lesz szükség.

"Az a baj, hogy eddig sem a szakmájában dolgozott, nagyon nincs is képesítése az adott területen, amiben van van, az meg nem tetszik neki, kvázi mindenre van valami kifogása, miért nem tetszik neki. "

Nem egyértelmű, hogy nem szereti azt,aki a végzettsége? Máskülönben nem dolgozott volna masban 22 evig.

Hagyd békén. Ne te keress neki munkát, majd keres ő magának.

Egy kicsit békén kellene hagyni. 22 év után ez hatalmas törést okozhatott benne. Engem csak 5 év után tettek lapátra, általános 20%-os nagy leépítési hullámban, tehát tudtam, hogy nem vagyok vele egyedül, mégis rendesen összetört és egy hónapig beszélni sem tudtam róla rendesen. Kívülről mást mutattam, hogy a gyerekeim se vegyék észre, épp ezért a férjem sem értette miért nem örülök annak, hogy szinte azonnal talált volna majdnem ugyanott másik munkát nekem. Idő kellett hogy azt el tudjam mondani, hogy fizikai rosszullétet érzek annak gondolatától, hogy oda vissza kelljen mennem, hogy görcs keletkezik a gyomromban és szédülni kezdek a gondolatára, hogy állást kell keresnem.

Racionálisan tudta én is hogy nem lehet a végtelenségig húzni, lépni kell stb. csak nem ment. Nekem még hosszabb időm volt arra hogy állást keressek és majdnem teljesen ki is használtam. Nem is én találtam új munkát, hanem a munka talált meg engem. Teljesen más volt mint amit addig csináltam, de kiderült, hogy ez az amit szeretek csinálni, azóta is ott vagyok, még tanulok is majdnem 50 évesen ahhoz, hogy maradhassak és ezt csinálhassam nyugdíjas koromig.

Amit tehetsz, hogy beszélsz apáddal, hagyjatok anyukádnak pár hetet. Ne hozzátok szóba se az álláskeresést, hogy munkanélküli! Ne tegyetek elé állásajánlatokat, ne kérdezzétek arról hogy keresett/talált-e valamit! Most egy hónapig hagyjátok békén, még akár ti magatok is mondhatjátok neki, hogy most ő se foglalkozzon vele. Most tekintsétek ezt egy ajándéknak, hogy itt a nyár, a szünet, amikor te is ott vagy velük, anyukádnak meg nem kell minden nap dolgozni menni, mint amikor még kicsi voltál. Ez a kis idő legyen olyan, mintha nyaralhatna - otthon - és ráér végre csak magával meg veletek foglalkozni, pihenni.

Nem lesz ilyen többet, mert nemsokára te is végzel az egyetemen és kirepülsz, a saját életedet fogod élni.

Vallom hogy mindennek oka van, csak meg kell keresni azt amit a magunk hasznára tudunk fordítani. Talán ha anyukádnak is úgy mutatod be ezt a helyzetet, hogy nem elvesztette a munkáját, hanem kaptatok egy szép nyarat, amit gond nélkül együtt tölthettek (a kevesebb pénz mellett persze, de hidd el, megéri), és apukádat is meg tudod győzni arról, hogy ezt az időt most másképpen használják ki, ne az álláskeresés legyen mindennek a közepe, akkor sikerrel járnál.

Ha nem szorultok rá, hogy dolgozzon, kicsit tényleg hadd engedje el a témát. 22 év nagyon hosszú idő. Én csak 2 hónapot dolgoztam életem első igazi munkahelyén, mikor kirúgtak (csoportos leépítés a vírus miatt). Nagyon fájt, 2-3 hónapig a közelébe se mentem a helynek, szóval teljesen megértem valahol anyukád érzéseit, pedig az én ott töltött időm össze se hasonlítható az övével.

Ha viszont anyagi gondok vannak, az más, akkor meg kéne neki mondani, hogy nem kell egy életre bennragadni abban, amit most elvállal, de valamit muszáj lenne.

Szóval anyád 22 évet dolgozott, kb 1 perce munkanélküli, ráadásul teljes mértékben rajta kívül álló okok miatt vesztette el az állását és apád máris baszogatja? Ez nem "racionalitás" (nézd már meg a szótárban mit jelent ez a szó...), hanem parasztság. Pláne, hogy nem kenyérre kell a pénz.

Eleve azt kellene megnézni, hogy kell-e egyáltalán új helyet keresni. Rengeteg munkahely ami a vírus miatt "szűnt meg", az most, hogy megint nyit ki minden, újra lesz. Az én munkahelyem is 2 hónapra teljesen bezárt, elmentünk fizetés nélkülire, van aki meg munkanélkülire, de szép lassan, ahogy újra beindul a munka, jön vissza mindenki.