Szereti az a szülö a gyerekét aki nagyon gazdag de nem segíti gyerekét anyagilag?

A kajamaradékról elárultad magad, elmentél már dolgozni vagy még mindig várod a sültgalambot a szádba?

Természetesen a szeretet nem ettől függ, sőt, ahol halászni tanít meg egy sikeres szülő, az százszor kifizetődőbb és hasznosabb az életben, mintha csak halat adna. Jönnek majd erre azok a hszek, hogy úgy is sikeres lett, hogy alá lett tolva minden, igen, ilyen is van, de többen vannak azok, akiket inkább elgyengített, és alapvetően lettek hülyék és lusták az élethez. Ez előbb vagy utóbb mindig visszaüt. Úgyhogy ésszerű anyagi támogatás, amely főleg a tanulmányokra fókuszál és a szemlélet átadás a legfontosabb, nem a lakás meg a kocsi.

14!

Csak a gyerek oldaláról ismerjük a történetet.

“A gyereket életrevalóságra kell nevelni, nem tálcán kínálni az örökséget."

Bírom ezt a sallang szöveget. Sőt, gyűlölöm az olyan embereket, akik megtehetnek, de nem tamogatjak a gyereket. Egyedul elkezdeni az eletet marha nagy szívás a mai vilagban. Egy fiatal felnott nem attol tanul meg felnott lenni, hogy gurcol, robotol, es aggodik a mindennapjai miatt. Szerintem ezeket a valaszokat olyan emberek irtak, akik maguknak szereztek meg mindent. En megertem hogy beerik a kemeny munka gyümölcse, azt is hogy jo erzes a sajat penzedbol megteremteni mident. De mindez hosszu hosszu evekkel es kemeny munkaval valosulhat csak meg. Es szerintem az ember nem attol lesz ember, hogy igen, van házam (igaz, felvettem ugyan 20 millio hitelt, es 20 evig fizethetem az arat), de most mar igazan felnott vagyok. En a parommal mar egy ideje gyujtogetem a penzt sajat hazra, de 24 eves vagyok, es meg mindig kilatastalannak erzem a helyzetet, gyerekrol meg nem is almodok, majd ha 30 leszek. Ha nekem lenne egy olyan szulom, mint a fonokom, aki a lanyanak vett egy hazat mikor az elment tovabbtanulni, osszetettem volna a ket kezem erte.

Es nem hinnem hogy akik ala lett egy haz, vagy auto teve azok olyan xar emberek lennenek. Most komolyan, szegyellni kell mar, ha valamiert nem gurcoltel eveket, hanem kaptad a szuleidtol?

Anyam nagyon jol megfogalmazta ezt. En szenvedtem, szenvedj te is!

Ezekkel a szavakkal mondta, pedig mar azota megteremtettek maguknak egy jo kornyezetet, tekintve hogy mar jol keresnek, nem ugy mint 20 eve.

Ennek ellenere nem az ellenpeldat tekintik jonak, hogy segitsuk a gyereket, hanem pont azt hogy szenvedjen a gyerek is, hiaba segithetnenk. Engem 0 forinttal engedtek el hazulrol, pedig van mit a tejbe apritani.

Szerintem ezek az emberek csak a penzuket szeretik. Belecsavarodtak a jomodba, a gyerek nem szamit, majd megtanulja a módit, az a lenyeg hogy nekik mar jo, a gyerek meg vagy feljut, vagy majd tengodik egy patkany lyukban.

Es tartom magam ahhoz hogy nem attol lesz az ember ember, hogy vegig szenvedi a fiatalsagat.

Miert lett lepontozva az, aki irta, hogy ez a Kerdezo sokaid kerdese a temaban? Kb. kivulrol fujom a sztorit.

Csak azert szolok, mert irhattok neki barmit, csak azert kellenek a valaszok, hogy a szuleit kibeszelje a "nagykozonseggel", ami par hetig megnyugtatja a lelkecskejet (vagy nem), majd ujra kiirja a kerdest.

Jobb keson mint soha.