Nektek van nagyon gazdag közeli, vagy távoló rokonotok? Ha van akkor szokott segíteni anyagilag?

Nekünk van gazdagnak mondható rokon, de kifejezetten "anyagi támogatást" soha nem fogadtak el tőlük anyámék.

Gyerekként emlékszem mindig ilyen 10-20 ezer forintokat adtak nekünk, de legszívesebben visszaadtam volna, mert rosszul éreztem magam attól, hogy többet adnak mint amennyit a szüleim. Tudtam hogy rosszul állunk anyagilag, és pont ezért nem akartam hogy úgy érezzék, nekem a pénz a fontos meg a drága ajándékok.

Rokonok, ismerősök olyanokban segítettek, hogy nekünk adták a régi, nem használt dolgaikat. Például kaptunk egy konyhabútort, vagy mosógépet, tűzhelyet. De ezeket is vonakodva fogadtuk csak el.

Amúgy az az érdekes, mennyivel másképp látja az ember a dolgokat ha szegény, meg ha elfogadható körülmények között él.

Szegényként minden "ingyen" dologra úgy tekintettem, hogy kicsit megalázó, mert "rászorulok".

Most átlagos fizetéssel meg teljesen más érzés, szívesen elfogadom, mert nem úgy vagyok hogy "muszáj", ha akarnám magam is meg tudnám venni, pusztán anyagilag jobban megéri elfogadni.

Van. Testvérem.

Nem segít nekünk különösebben, egyébként mi sem élünk rosszul (szerencsére). Ha valamire kell pénz, de fizuig még sok idő van (pl. vennénk tévét, mert tönkrement a másik, de nem futja ki a félretett pénz, akkor ad kölcsön szó nélkül). Ez egyébként kölcsönös, amikor még itthon dolgozott, akkor mindig én adtam kölcsön neki, szóval mindig az, aki éppen tud. Mostanra külföldön dolgozik, mindene megvan, saját lakást bérel, januárban mi is költözünk ki, segít elhelyezkedni.

@Fatal Error:

Dettó így vagyok. Voltak rosszabb időszakaim, és akkor minden segítséget rosszul éltem meg. Most, hogy jobban élek, mint az átlag, sokkal könnyebben fogadok el segítséget. Nem elsősorban csak anyagira kell gondolni, inkább kapcsolatokra, lehetőségekre. Most tudom, hogy tudom viszonozni, ha kell. Nagyon rossz érzés a kiszolgáltatottság.