Dolgozó, házas (v. Párkapcsolatban) élő fiatalok! Van köztetek olyan, akinek kimondottan jómódúak (vagy egyenesen gazdagok) a szülei? Ti hogy élitek ezt meg? Szoktak segíteni benneteket anyagilag?

Tudom, hülyeség, mert másnak attól nem lesz jobb, de nekem néha szokott rossz érzésem lenni.

Ismerőseitek felé ti ezt hogy kommunikaljatok? Ha megkerdezik, hogy pl. "közösen vettünk fel hitelt a férjemmel"? Szerencsére e-mailben kérdezte, igy egyszerűen ignoráltam. De mit lehet mondani ilyenkor?

Én sem szoktam hazudni, de iszonyú zavarba jövök, ha ilyenekre kell válaszolnom. Mi köze hozzá, hogy közös tulajdonban vettük-e a férjemmel a házat, hitelt vettünk-e föl stb.? Nem is értem, hogy lehet ilyet kérdezni.

Az emberek irigyek, és annyira utálom, hogy amiatt irigyelnek, amiről nem tehetek. Sosem dicsekedtem az ilyen pénzes dolgokkal, gimiben sem, mégis voltak, akik éreztették velem, hogy elkényeztetett királykisasszony vagyok.

Egyébként sem a férjem, sem én nem keresünk különösebben jól. Megélünk belőle, de éppen hogy. Ezért nagyon furcsa érzés, hogy mégis olyan házban élünk, amire kb. soha az életben nem tudnánk összekaparni a rávalót. (Azért nem kacsalábon forgó palotára kell gondolni, de egy kényelmes új építésű társasházra.)

Mindegy, csak kíváncsi voltam, hogy más hasonló helyzetben élő ezt hogy éli meg. Az pozitív, hogy nektek nincs emiatt sz.r érzésetek. Remélem, egyszer nekem is elmúlik.