Miért lenne egy családban szeretet, csak mert szegények anyagilag? Minek hazudja magát egy család összetartónak, mert szegények?

Én elmondhatom magamról, hogy éltem sokáig szegénységben, megtapasztaltam a gazdagságot, most pedig átlagos, kicsit tehetősebb szinten élek.

Szegény családba születtem, 3 testvérem van, kb. 12 évig albérletből, albérletbe jártunk, költöztünk 10 év alatt kb. 5x. 1,5 szobás lakásokban laktunk 5-en, hol 6-an (volt, hogy évekig nagypapám is velünk élt). Tudom milyen az, amikor "nyomorog" az ember, nem kaphat meg mindent, de szerencsére a szüleim úgy alakították a dolgokat, hogy akkor sem éreztem azt, hogy bármiből "kimaradnék", vagy, hogy nekünk kevesebb lenne mint másnak. Aztán édesapám kiment külföldre dolgozni évekre, hogy előrébb tudjon lépni a család. Sokat dolgozott mindkét szülőm, spóroltak amin tudtak, így apránként, de sikerült nekik egy nagyon jómódú életszínvonalat kialakítaniuk. Ma már családi vállalkozásuk van, nagy családi házunk, több autó, évente 1-2 külföldi nyaralás, míg otthon laktam sosem kellett nélkülözni. Most pedig, hogy befejeztem az egyetemet, és már dolgozom, a párommal egy kisebb lakásban élünk, nem gazdagon, de azért nem kell minden forintot kiszámolnunk szerencsére a megélhetésünkhöz. Azért írtam ezt le, hogy lásd, azért valamennyire látok egy reális képet minden oldalról.

A szegények nem tudnak mibe kapaszkodni, az az egy marad nekik, hogy másoknak azt a képet mutatják, hogy ha már pénz nincs, legalább azt lássa mindenki, hogy ők szeretetben és harmóniában élnek. Szerintem ahol a pénz és a napi megélhetés a kérdés, téma minden nap, ott bizony gyakori a veszekedés. (Általánosítok) Sajnos én is azt tapasztalom a szegényebb rokonok, vagy barátok részéről, hogy elvárják, hogy nekik mindenki segítsen, hisz másnak van miből, egyedül abba nem gondolnak bele, hogy jó esetben mindenki maga építette fel azt, amije éppen van, bizony kemény munkával. (Már aki tisztességesen jutott vagyonhoz.) Nem 1 ismerősöm van, akik arra játszanak, hogy hazudnak másoknak, átvágják őket, csak mert "nekik is jár, ha másnak több van". Egyik családról sem tudom elmondani, hogy szeretetben élnek. Valamint elterjedt egy olyan sztereotípia, amit megint csak az irigység szült, hogy "a gazdagoknak minden van, kivéve szeretet a családban." Ezt is elmondhatom, hogy a mi családunkra ez sem igaz (persze van amelyikre jellemző), de talán azért, mert mi mindkét oldalt megtapasztaltuk, és a jómód nem csak úgy az ölünkbe pottyant, és nem szálltunk el, tudjuk értékelni. Tehát összegezve, a szegényeknek ez az egyetlen mentsvára maradt, hogy magukat győzködik, hogy ha már pénz és jómód nincs, legalább szeretet van. Nyilván van akiknél ténylegesen, és örülnek a mindennapi apró dolgoknak, de sajnos eddig én is az ellenkezőjét tapasztaltam.

A kérdésben az ok-okozat összefüggés nem igaz, ez egy általánosítás, ez egy tévhit.

Azért, mert egy család szegény, még nem feltétlenül van meg a szeretet és egy jómódú családból sem hiányzik minden esetben a családi összetartás, a szeretet. Az emberek szeretnek általánosítani. Ez az elképzelés abból indul ki, hogy azok, akik jómódúak, valószínűleg a pénzt, a pénzszerzést fontosabbnak tartják, jobban szeretik, mint a családjukat, ezért őket automatikusan egoistának, szeretethiányosnak gondolják, mint ahogy fordított esetben azt képzelik sokan, hogy az anyagilag alacsonyabb szinten állók összetartóbbak, családszeretőbbek.

A valóság ennél sokkal összetettebb.

Volt már hasonló kérdés és egyszerűen akkor sem nagyon lehetett az értetlenkedőknek elmagyarázni, hogy ha valaki azt mondja, hogy "szegények vagyunk, de legalább szeretjük egymást", nem azt jelenti, hogy a gazdagok nem szerethetik egymást ugyanúgy, hanem csak azt, hogy az igazi értéknek a szeretetet tartják és egy összetartó, szerető család még akkor is boldoggá tudja őket tenni, ha nem luxus, hanem átlagos, vagy picit átlag alatti anyagi helyzetük van.

Egy gazdag ugyanúgy mondhatja és szokták is mondani többen az ismerőseim közül, akik jól élnek, hogy szerencsére megvan mindenünk anyagilag, de mégsem ez a legfontosabb, hanem hogy itt vagyunk egymásnak, szeretjük egymást. Akkor most ezen is akadjunk fent, hogy: Mert? A szegények nem szerethetik egymást?

Ettől függetlenül nem ismerem a barátnődéket (jó barátok lehettek, ha ilyen véleménnyel vagy róluk), nem tudom, hogy komolyan gondolják-e, vagy csak ezzel próbálják magukat vigasztalni, azt sem tudom, hogy a szomszédjuk csaló, vagy nem csaló, meg hogy irigyek-e rá (egyébként hol van köze a családi összetartásnak és szeretetnek ahhoz, hogy szeretik-e a szomszédaikat?)