Miért flegmázik velem a testvérem? Másokkal, idegenekkel, meg olyan kedves! Nem pont a testvérével kellene kedvesnek lennie?

Hidd el nekem, miután elköltöztök otthonról ő lesz az aki keresni fog.

Az ember idővel rájön, hogy a testvére az egyetlen olyan rokona akire (jobb esetben) egész életében számíthat.

Gyerekként gyilkoltuk egymást a bátyámmal. Neki már gyermekei vannak, más városban élünk. Mégis gyakran találkozunk, beszélünk. Sokkal jobb a kapcsolatunk mint gyerekekként.

Ez sajnos jellemző emberi tulajdonság: azokat jobban hajlandó az ember bántani, akik közel állnak hozzá, mert "úgyis megbocsátanak".

Itt van pl húgom férje. Rendes ember, de ha programok szervezéséről van szó, "hová menjünk?" kérdésekben iszonyat önző. Hugi folyton csak alkalmazkodik.

Fura módon, míg húgomnak csak bejelenti, hogy mi lesz, és közelharcot kell vívnia a sógorommal, hogy ne csak a férj érdekei érvényesüljenek, addig velem szemben mindig alkalmazkodó volt. Mármint a sógorom. Velem szemben hamarabb enged, mint a saját feleségével szemben. Mert én kvázi "idegen" vagyok neki.

Ugyanez van nagyapám és apám között. Nagyapám olyanokat megcsinál apuval, hogy csak lesek, velem meg mindig jófej.

Értehtetlen, de ez sajnos egy általános jelenség, amit leírtál :(

Amit te tehetsz, hogy ha kötekedik, azt elengeded a füled mellett, és csak akkor szólsz hozzá, ha rendes hangon beszél veled. Ha ennyire agyilag zokni (már bocsánat, hogy sértegetem a bátyád), akkor úgy kell bánni vele, mint a kisgyerekkel. Rá fog szokni, hogy normálisan beszéljen veled, ha mondani akar valamit.

Habár régi, de azért ideírom:

1-es kommentelő, remélem, már nem vagy M.országon, és éled életed valahol külföldön, a migránsok közt! Ők biztosan szeretnek, mert a testvéreid meg nem!