Szereti az a szülö a gyerekét aki nagyon gazdag de nem segíti gyerekét anyagilag?

Igen, szereti. A gyereket életrevalóságra kell nevelni, nem tálcán kínálni az örökséget. Örökségért idő előtt kuncsorogni, hát, az nem szép dolog.

Szépen teremtse meg a saját kenyerét, megélhetését, építsen karriert, vásároljon lakást, gyarapodjon.

"ételmaradékokat küldd"

Örülj, hogy küld valamit egyáltalán, te hálátlan éhenkórász. Tessék szépen dolgozni.

Persze hogy szereti. Csak éppen nem mindegy hogy kit támogat az ember, még akkor sem ha a saját gyerekéről van szó. Nem ildomos lehúzni a szülőket hogy aztán magával rántsa az adósság az egész famíliát pl.

Meg még ezer sok más oka van a dolognak. Úgy kéne felfogni, hogy dejó, nem kell a szüleimet támogatnom mint sok más embertársamnak. Arról az örömforrásról már nem is beszélve hogy saját magadat el tudod tartani, még ha abba mélypontok is adódnak de akkor is valahogyan sikerül.

"A gyereket életrevalóságra kell nevelni, nem tálcán kínálni az örökséget."

Ez egy akkora nagy kamu ömlengés, amivel a vagyonosabb szülők próbálják saját magukat sztárolni, hogy "ők aztán nem tesznek mindent a gyerek alá, dolgozzon meg maga érte, hogy megtanulja mi a pénz". Ezzel kábítják a környezetüket, aztán ugyan úgy tömik a gyereket pénzel. Hány ilyet láttam már.

Nekem vannak vagyonos rokonaim, ahol a gyerekek kezdetektől mindent megkaptak, sosem dolgoztak egy percig sem, orvosi egyetemet fizetősön nyomta végig nagyon nagyon sok millió forintért, mire harmadjára végre felvették magánkorrepetálás után.

Jelenleg a két testvér 38 és 43 évesek, de még mindig gyerek módjára veszekednek azon, hogy kinek mekkora házat épített az anyjuk elit környéken 80-100 milliós költségen darabonként.

Ezek azok a fogykosok, akik már a gyerekeik születésekor ingatlant irogatnak a gyerekek nevére. Életcél 0, életbenmaradási ösztönök 0, problémamegoldó képesség 0, tenni akarás 0.

A 14 éves gyerekük már a 4. autót töri össze jogsi nélkül.

Természetesen az életben egyszer nem kellett munkát keresniük sem, mert megöröklik a családi jól menő vállalkozást.

Nem állítom, én is élném a habzsidőzsi vagyonos életet, úgy, hogy tudom, mindig minden körülmények között van lóvé, de sosem lennék az aki ma vagyok.

Én csak adósságot örököltem a szüleimtől, azt jó sokat. Egyedül vettem lakást 30 éves koromra. Nehéz volt, de sosem kuncsorogtam még "ételmaradékért" sem.

A maga módján szereti, de a kaját a képébe vágnám, az biztos!

Nagy különbség van a között, hogy életrevalónak neveled vagy leveszed róla a kezed.

Ekkora vagyon mellett egy kicsi, jó helyen lévő, de nem luxus lakás, ha a gyerek életvitele engedi, akkor egy kis kocsi szerintem érthető "ajándékok" lennének. Ettől még nem kényelmesedik el valaki.