Elvárod valamilyen szinten a felnőtt gyerekedtől hogy ezeket megtegye? Megvegye?

Hát ha a felnőtt gyerek bírja anyagilag,akkor persze.

De ha nincs rá elég pénze akkor nem kéne erőltetni pláne nem most vírus idején.

"hallottam,hogy egy férfi pl vásárolni vitte az anyját meg étterembe."

Én is hallottam ilyeneket. Hihhhetetlen. Hát hát hát hát hát hát LE VAGYOK DÖBBENVE!4!!!44!!! Nem fogok tudni aludni...

Annak a férfinak aki vásárolgatni meg étterembe viszi anyucit valószínűleg nincs felesége.

És még valószínűbb, hogy soha nem is lesz!

"aki vásárolgatni meg étterembe viszi anyucit valószínűleg nincs felesége"

Ez mekkora butaság! Miért ne vihetné egy férfi étterembe az édesanyját? Mondjuk a születésnapján, vagy anyák napján?

22 éves vagyok, 2 éve önálló és sokkal jobban keresek, mint a szüleim.

Jelenleg visszaköltöztem hozzájuk 1 hónapra, mert megemelkedett a lakbérem durván és amúgy is online munkám van, amihez csak egy stabil net kell meg telefon. De nem is ez a lényeg.

Az én szüleim nagyon cikin érzik magukat, ha valami nagyobb ajándékot veszek nekik. Ők azt mondják, nem ez a rendje a dolgoknak, bőven elég valami apróság pl szülinapra, a lényeg, hogy gondoljak rájuk.

Ha elmegyek a boltba és veszek a közösbe akár egy üveg fantát vagy egy csomag felvágottat, mindig meg akarják adni az árát, pedig csak pár száz forint.

Felnőtt fiam van. Én csak 1 dolgot várok el tőle. Becsületes, dolgos emberként ment el a nagy betűs életbe. Összeköltözött a menyasszonyával ( akit nagyon szeretek). Elvárásom, hogy maradjon mindig becsületes, dolgos ember, és tiszteljen másokat, és legyenek boldogok. Mást nem várok el. Sosem kértem, hogy vigyen vacsorázni, van férjem aki elvigyen. Sosem kértem, hogy bevásároljon nekem, hiszen én is az apja is dolgozunk. Sosem kértem drágább dolgokat, főleg, hogy nekik nagyobb szükségük van most minden egyébre. Ennek ellenére, már többször meghívtak minket étterembe ( de hol ők, hol mi fizetjük) Volt, hogy eljöttek hétvégén megpakolt autóval. De ha mi megyünk mi sem megyünk üres kézzel.

Nem elvárás, de szívesen teszi, és mi is. Egy felnőtt gyermeknek megvan a saját élete. Nem kötelessége a szüleit is anyagliga támogatni. Persze ha jó szívvel akarja, akkor tegye. De nem kötelező, és főleg nem elvárás.