Mit lehet kezdeni egy olyan felnőtt gyerekkel aki akkor sem dolgozik ha erre rákényszerül?
Volt már olyan hogy több mint egy hétig nem evett semmit, mert nem kapott ételt vagy pénzt, mert azt hittük akkor csinál valamit, de nem.
Egyébként amúgy sem kér, sem pénzt, sem ételt de ha adunk neki, akkor elfogadja...
22 éves és sosem dolgozott még.
Még itthon lakik és egész nap fekszik, nem is nagyon kommunikál.
Ha kitennénk, akkor valószínűleg Ő meghalna, nem az a típus, akit motivál az éhínség és hasonlók, meg az anyagi dolgok amúgy sem érdeklik.
Már néhány éve minden szórakozató készüléket is kidobott, csak néhány könyve maradt.
Nem tudom, hogy mit ronthattunk el, és azt sem hogy így mit tehetnénk az érdekében.
Több pszichológusnál is volt, meg pszichiáternél is, csoportterápián is, de teljesen normálisnak találják.
válasza:Nincs motivációja?
Esetleg szociális gondok?
Nem biztos, hogy a pszichológus a megoldás, hanem egy őszinte, ítéletmentes beszélgetés a szülőkkel.
Egyetemre jár? OKJ? Mik a tervei az életben? Valami trauma, rossz tapasztalat érte?
Egyébként ez nem ritka dolog.
Nem könnyű feldolgozni a felnőttéválás folyamatát mindazzal a változással, amivel ez jár.
Mennyire volt önállóságra szoktatva tiniként?
Nem értem, egyébként nem ehet az otthoni közös ebédből, hogy így külön koszt-pénzen tartjátok, vagy ez mi már elnézést? Ahogy betölti valaki a 18-cat, már nem része a családnak és annak a biztonságnak, amiben eddig része volt?
Ez egy nagyon káros, gusztustalan dolog.
Nem egy érme dönti el, hogy kit mennyire szeretünk családon belül..főleg nem a gyerekem esetében.
Nem egyszerű munkát találni mostanság, az biztos. Ahhoz, hogy ne legyen állandó bántalmazásnak kitéve, tanulnia kellene, hogy olyan helyen dolgozhasson, ahol nem rabszolgának tartják és emberszámba veszik...
Nekem most lesz diplomám, beszélek nyelveket és már 6 hónapja nem vesznek fel sehova...se szellemi, se fizikai munkára nem kellettem.
Diákmunkával kellene kezdeni, azt hiszem, 24 év a határ.
Egy őszinte beszélgetés többet érne....engem megijesztene, ha annyira rossz lenne a kapcsolat köztem és az anyám között, hogy egy ilyen oldalra írja ki a dolgot, ahelyett, hogy beszélgetne velem...
Nem tanul.
19 és 20 évesen is jelentkezett egy egyetemi szakra, ahova nem vették fel...
Közben jelentkezett pár állásra is, ahova szintén nem vették fel.
Például portásnak, meg takarítónak.
Aztán 21 évesen felvették arra a szakra, ahova előtte is mindig jelentkezett, mert egy tárgyból újra érettségizett. (Előtte egyébként mindig 1-2 ponton múlott)
Viszont végülis nem iratkozott be.
Illetve ismerős révén lett volna egy munkalehetősége is, igaz tényleg olyasmi amit senki nem szeret, de arra meg nem volt hajlandó jelentkezni sem...
Így kicsivel utána volt egy időszak, amikor rokonok telkére költöztettük, egy kis házba, ahol egyedül volt és nem adtunk neki pénzt.
Azt gondoltuk, hogy talán ez motiválja és elmegy valahova dolgozni, de nem ment...
Azóta meg megint itthon van és természetesen kap rendesen enni, de nem igazán csinál semmit.
válasza: válasza:És ha megmondanád neki, hogy nem lesztek örökké mellette? Mi lesz vele ha ti már nem lesztekk többé? Hajléktalannà válhat?
Hogyhogy nem érez motivációt?
Barátai vannak? Akik esetleg hatnának rá és belátná, hogy ez így nem jó, sőt, az élethelyzetüket össze mérve " ciki " ...emlékszem, a volt gimis társam egy pub-ban volt pultos az utolsó évben és annyit keresett, hogy kertesházat vett 21 évesen...a másiknak babája született 23 évesen, plusz volt saját kocsija meg egy ház...habár itt a módos szülők is besegítettek a lány saját, banki ügyintéző fizetése mellett...de akkor is nagyon kellemetlenül éreztem magam...rosszul is èltünk, plusz nekem pánikbetegségem volt/van...de elindultam.
Eudiákhoz beiratkoztam, ott kaptam az első állást a Reserved-ben...hát...jó kis motiváciô arra, hogy miért akarjunk továbbtanulni...jól megtapostak és alig álltam a lábamon a nap végén.
Egy csepp a való életből.
Nincsenek tervei? Nem gondolkodik előre? Milyen veletek a kapcsolata?
Munkatapasztalat nélkül, jó egyetemi szak hiányában csak a Tesco-ba lesz jó, ahol úgy fognak vele bánni, mint egy ronggyal.
válasza:Az anyagi körülményeitek jók?
Lehet, ezért nincs a valóságról tudata.
válasza: válasza: válasza: válasza:Azt nem hiszem el, hogy egy olyan emberre, aki csak fekszik egész nap, semmit nem csinál, és az sem érdekli, ha éhen hal a pszichiáter és pszichológus azt mondta, hogy ez rendben van. Nyilván valóan depressziós, bár gondolom a pszichológusnál, pszichiáternél nem így adta elő magát, ott biztos hazudott arról, hogy telnek a mindennapjai, azért nem állapítottak meg nála semmi problémát. Sajnos ha ő maga így áll hozzá és nem akar segítséget, ti semmit nem tudtok tenni ez ellen.
Az egyetlen motiváló tényező tényleg az lehet, ha kirakjátok az utcára, és akkor majd észbe kap, hogy ha nem akar meghalni, csinálni kell valamit. Otthon nyilván nem fog csinálni semmit, mert tudja, hogy úgyis kiszolgáljátok, adtok neki kaját, mert sajnáljátok. Ezen kéne változtatni. Ha ti nem lesztek már, neki akkor is kezdenie kell majd magával valamit, szóval jobb lenne ennek elébe menni, és még most szembeállítani a nagybetűs élettel és felelősséggel, amíg még van esély rá, hogy támogassátok is emellett érzelmileg, akár anyagilag.
válasza:Nem, nem nyilvánvalóan depressziós, hanem egyszerűen céltalan. Ezt kívülről nem lehet megoldani szerintem. Környezetváltozás, párkapcsolat, ilyesmik szokták ebből kimozdítani az embert.
"egyetlen motiváló tényező tényleg az lehet, ha kirakjátok az utcára"
Ez nem motiváló, hanem kényszerítő tényező. Amúgy nem feltétlenül baj, de inkább mondanám azt, hogy mostantól bele kell fizetnie a rezsibe, úgyhogy keressen munkát. Kirakni az utcára rendkívül durva, és meglehetősen felesleges is. Egyúttal szabályokat bevezetni van értelme.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!