Mire jó, amit a szüleim csinálnak a házimunkával kapcsolatban?

Én is ugyanezt láttam anno anyámon. Ezért nem voltam hajlandó a hétvégéimet elcseszni arra, hogy takarítsak, miután elköltöztem. Azóta is hétköznap takarítok, miután hazaértem munkából, a hétvégéim meg szabadok.

Meg én figyelek a rendre és a tisztaságra: anyám még szinte el se pakolta a porszívót, de már szórta szét a ruháit, és otthagyta a földön, amit leszórt, azzal a felkiáltással, hogy szombaton úgyis takarítani kell.

Az okát én se értem, de én nem voltam hajlandó beszállni ebbe a mókuskerékbe.

34N

Nem tudom, de anyám is porszívó-bolond. Gyerekkoromban mindig azért üvöltözött velem, hogy mi az hogy már megint 2 napja nem porszívóztam fel... Nem voltak bent állatok, nem jártunk be cipővel, de akkor is minimum minden másnap fel kellett porszívózni. A mosatlan is mindig halmokban állt, amit a mai napig nem értek, mert nem főzött. Jah meg egyfolytában vasalt. Az utolsó félpár zoknit is kivasalta...

Nem tudom mire jó ez, én ezeket leszarom. Heti egyszer felporszívózok, felmosok, ha megtelik a szennyes kosár elindítok egy mosást, de én nem vasalok, max félévente 1x ha nagyob muszáj. Ha főzök én közben mosogatok is, nem halmozom a cuccot. Nem evett még meg a kosz.

A férjem révén olyan környezetbe kerültem, amit leírtál. Sose szusszannak anyósék, annyira nem, hogy néha már hozzánk jönnek kertészkedni. A sógoroméknál ugyanez, csúszósra fényezve az összes szekrény, fogkefével végigsikálva a padló, mint egy patikában. Emellett bármikor hívjuk őket, mindig éppen úton vannak valahova - lehet, hogy ez a titok, nem használják a házat így nem is koszolódik. Én bezzeg örülök, ha sikerül elmosogatnom és tiszta ruhát előbányászni a szekrényekből, ahova csak behányom a ruháimat. Valamit nagyon rosszul csinálok, mert még így is kipurcanok nap végére, és komfortosan se érzem magam. Alap dolgok megvannak, kétnaponta porszívózás, felmosás, igyekszem betenni a szennyest és nem megfeledkezni róla, a házunk gyönyörű, nem hiányzik pl. renoválás, amitől jobban festene a helyzet, jó belépni, hazajönni, de mégis mattulnak a bútorok, áporodott a levegő szellőztetés ellenére is, csak hamar koszolódik a wc, cseppek a mosdókagylón... Aki igazi szép rendet tart, az ezeket minden nap végigtörli? Akartam is feltenni kérdést ezzel kapcsolatban már :D

Én amúgy meg pont olyan ráérünk arra még-famíliából származom, a szüleim házában 25 éve épül az erkély például. Bent tisztaság van de nem festenek évente, sőt... A férjem sem épp a rendrakás bajnoka, örül neki, ha kedvet kapok hozzá, és megcsinálom, de nem teszi szóvá, ha kupi van.

Adhattok ötleteket, ha van :D

Erre vannak szocializálva. Nekik ez a normális, ez a világ rendje, hogy dolgozni kell mindig, esetleg még az is bennük van, hogy aki pihen az lusta, rossz ember, haszontalan.

Nyilván nem ideális ez a gondolkodás, de ha valakit egész gyerekkorában erre neveltek, ezt látta otthon stb., akkor idős korára már nem valószínű, hogy változni tud, vagy hogy egyáltalán észreveszi magát. Akinek ez ennyire be van vésődve a lelkébe, azt elképzelni sem tudja, hogy csinálhatná másképp és nem dőlne össze a világ.

Nekem is van ilyen rokonom. Ha nem holtfáradt, akkor úgy érzi, hogy szinte az élethez sincs joga. Csak akkor képes elhinni magáról, hogy ér valamit, vagy hogy fontos nekünk, ha halálra dolgozza magát. Mondhatunk neki akármit, a bevésődött gondokodás erősebb. Sajnos az illető eleve depressziós hajlamot örökölt, a vér szerinti apja nem törődött vele, nevelőapával nőtt föl, de szerintem mindig is kívülállónak érezte magát, nem a család részének, talán fölöslegesnek. Szóval nem csoda, hogy most így érzi magát, és hogy nem nagyon sikerül segíteni rajta.

Én meg azon gondolkozom, hogy a nagyanyám vagy az anyám az 1950-es években (idős ember vagyok) hogy bírták, hogy nem volt mosógép, centrifuga, hűtőgép, fagyasztó, porszívó, stb.

Városban éltünk, anyám keresztbe tette a kádon a mosódeszkát, tűzhelyen mosófazékban melegítette a vizet és a mosódeszkán sikálta a cuccokat. A nehéz vászon ágyneműket, damasztokat, ruhaneműket.

Öblítette, csavargatta, utána mindent kivasalt. A parkettát "beeresztették" utána viaszolták, majd lábra csatolt kefével felfényezték. Mindennap főztek levest és másodikat, ha egyébkor nem, akkor hétvégén sütöttek valamit.

Hűtőgép nem volt, csak kivételes helyeken hűtőszekrény, ahova vödörrel hozták fel az utcáról a kocsiról kiabáló jegestől a jégtömböket. A hatalmas nehéz, kézzel horgolt csipkefüggönyöket kézzel mosták, keményítőzték és kékítőzték, ettől fehérebb lett, majd úgy vizesen vitték a függönyspannolóhoz, aki keretre feszítette a szinte zörgősre keményített függönyt, úgy száradt meg.

A küszöböket, ablakpárkányt szidolozták, nálunk olyan volt mint a tükör, a postásnő azt mondta, abban igazítja meg a haját.

A tüzelőt a pincéből hordták fel naponta több emelet magasságba és gyújtottak be a vas vagy cserépkályhába.

Millió dolog volt, amik már nem is jutnak eszembe, de azt tapasztaltam, hogy náluk mindig tisztaság volt, láthatóbb, érezhetőbb, kézzelfoghatóbb mint manapság, egy-két kivételtől eltekintve.

Pedig ők is jártak dolgozni, még szombaton is kellett azelőtt, nem is tehették, hogy nem mennek, mert részben kellett a pénz, másrészt büntették, ha valaki nem dolgozott.

Mégsem láttam anyánkat depressziósnak, soha nem hallottam, hogy fáradságra panaszkodott volna, nem volt hajszolt, adott a külsejére, voltak barátnői, apámmal és a barátaikkal jártak szórakozni. Pedig a háború után mindenki csóró volt, természetesen mi is.

Én csak azt látom, hogy a technika fejlődésével és egyéb vívmányokkal egyre könnyebbnek kellene lennie az életnek és mégis állítólag egyre nehezebb.

Jól leírták amúgy feljebb, de például anyámat én szoktattam le a folyamatos pörgésről, mióta elvált. Megmutattam neki, hogy igenis, jár neki a szabadidő, nem kell neki minden áldott nap főznie, takarítania, inkább azt tanulták meg a testvéreim, hogy pakolnak maguk után. Persze én is segítek neki, de már pl karácsony előtt se csináljuk azt a baromságot, hogy még a legutolsó porszemet is felszedjük, meg ötvenezer kiló kaját főzünk, amit annak idején apám elvárt.

Mikor rendeltem karácsonyra kaját, hát teljesen ki volt akadva, utána meg suttogta, hogy mennyivel nyugodtabb volt neki is így az egész.

Szóval ja, azért nem kell túlzásba se esni a renddel, ha jön valaki hozzám, és macskaszőr van a kanapén, és nem tetszik neki, akkor ne jöjjön :D