25-26 éves fiatalok, titeket még támogatnak anyagilag a szüleitek?

14: "Igazából csak rosszul esik, ha egyszer egy valamiben nem tudnak kisegíteni"

Most akkor nem tudnak, vagy tudnának, de nem akarnak?

Én igyekeztem minél előbb anyagilag független lenni, anyukám egyedül nevelt, és már kicsi koromban láttam azt, hogy mi mindent képes erején felül megtenni értem. 21 éves korom óta dolgozom főállásban, két egyetemet munka mellett végeztem el. Igyekeztem nem kérni pénzt, de egyszer-kétszer muszáj voltam, és olyankor mindig kaptam segítséget tőle.

Most már keresek olyan jól, hogy minden hónapban tudok félre tenni egy kis pénzt, úgyhogy ha neki van szüksége anyagi kisegítésre, akkor azonnal tudok nekik adni és ez nagyon jó érzéssel tölt el.

Anyádéknak is lenne mire költeni, mint a kinyalt valagú gyerekeikre költeni! Minek kell titeket támogatni, ha már dolgoztok? Minimálbérből éltek egy albérletben? Gondolom, nem...

Lesülne a képemről a bőr, ha dolgozom, nem is keresek rosszul - tehát nem szorulnék a szüleim segítségére, én mégis vigyorogva cseppet sem szégyenkezve szívom anyámék bankszámláját... Gratulálok... Veled - és a többi mihaszna testvéreddelis csak többen vagyunk...

Tudod 13-as, pont az a baj veletek, "támogatottakkal", hogy ha valakinek esetleg rosszul esik, hogy igazságtalan módon az jutott neki, hogy senkitől ne kapjon semmit az életben és küszködjön, megalázkodjon, tűrjön az elörejutásért, azt ti egyből "rosszindulatú, irigy nyomorultnak" tituláljátok. Ez az undorító, nem az, hogy támogatnak titeket a szüleitek, hanem hogy van képetek csodálkozni azon, hogy valakinek fáj, mert őt meg nem.

És igaza van itt valamelyi válaszolonak, ilyen szempontból egyfajta burokban éltek, és el sem tudjátok képzelni, milyen rohadt nehéz egyedül, önerőből boldogulni. Ha csak vajmi sejtésetek lenne, nem beszélnétek így azokról, akik depressziósak vagyneadjisten irigyek, hanem megértenétek az okokat, hálásak lennétek, hogy nektek nem az ő sorsuk jutott és befognátok, hogy ne tapossatok még jobban a lelkükbe.

Én is szegény voltam, nekem sem segített senki és a szorgalmam mellett beismerem, hogy a szerencse is kellett ahhoz, hogy ma jól éljek. De pon ezért nem is csodálkozom rajta, ha esetleg valaki irigy, mert nem támogatják. Mert tudom, hogy az tényleg a világ legsz*rabb dolga, éa azt mondom, igaza van. Jogosan fáj neki, hogy ő van az igazságtalanabb oldalon.

Örülök, hogy én már nem, de soha nem illetnéj senkit olyan nevekkel, mint ti teszitek. És pont ezért fogom korlátozottan támogatni a gyerekem - fogom, de csak annyira, hogy ne váljon ilyen undorítóan érzékeltenné a lelke.

-24-es Anyámék bőven költenek magukra, nem a szájuktól vonják el,amivel támogatnak bennünket,nyugodj meg.. Sajnálom, hogy nem mindenki született szerencsés módon gazdag családba, de mikor volt igazságos az élet??? Ez kb.olyan, mintha meglincselnél egy lottónyertes, mert neked nagyobb szükséged lenne arra a pénzre. A világ nem igazságos, sose volt. Még egyszer kérdezem: ki a fenét támogatnának a szüleim, ha nem a gyerekeiket?? De te a helyemben egészen biztosan visszautasitanád és inkább nyomorognál.. Hát tessék, tegyed.

-25-Ezek a reakciók valóban durván irigyek.Mindig voltak anyagi különbségek, de ma olyan világ van, hogy tehetsz is a gazdagodásodért. Ne irigykedj, tegyél! Nekem a szüleim tettek érte és nem ülnek a vagyonon, hanem megkönnyitik a gyerekeik életét.Nem én vagyok az oka, hogy vannak szegények, nem tudok mit tenni ezzel, ez van.A depresszió nem függ össze az anyagi helyzettel, az egyik tesóm is sulyosan depresszios volt, tul van rajta, hál istennek.

26: elváltak? Apukád eddig foglalkozott veled?

Engedd el. Ha sose állt melletted, akkor hiába várod, hogy most majd fog. Csak magadnak okozol fájdalmat, ha azt gondolod, hogy majd megváltozik és jó apa lesz.