Felnőtteket kérdeznék, nemrég lediplomázottakat, vagy akik egyetem mellett tanulnak és dolgoznak, vagy csak tanulnak (20-25 évesek) vagy 25 éves felnőttek: a szüleitek támogatnak titeket anyagilag? Ha igen, mennyivel?

Nem támogatnak. Azért szereztem diplomát, hogy ne kelljen támogatniuk. Lassan nekem kell őket.

25

24/F Támogatnak, nagyon erősen és mind együtt lakunk. Egyik rosszból a másikba haladunk. Drágább lakásunk volt mert jobban ment épp a helyzet, deviza - elvesztettük, fűtés balhé volt - se fűtés, 120k/hó, az építőipar megomlott - apám 10m-val bent ragadt (cégpénz), akkor külföld, most a házat kéne valahogy fizetni.

A nővérem régebben elkezdte az Eltét ami elég vacak és jó sokba kerül szerény véleményem szerint + éveket bukik mert egy két tanárra alattomos (aki egyetemista találkozott vele), de persze kereszt év nincs... Úgyhogy most már próbálja befejezni, de pár tantárggyal csúszik, mellette meg dolgozik. Szerintem a Dunaújvárosi Fősuli idáig a legjobb ez a sok reménytelen között.

Én programozóként kezdtem két ismerősöm belebukott a cégbe, én féltem vállalkozni úgyhogy kicsibe toltam és céghez jelentkeztem miközben építkezésre jártam + tanítottam + fene tudja. De az alig hozott bármit úgyhogy elkezdtem tanítani 160k+ ra sikerült eljutnom, amikor kaptam egy jó ajánlatot egy cégtől (270k+) s abbahagytam. Nagy hiba volt, mert televolt amatőr IQ-Fighterekkel és én lettem érte hibáztatva. Ürgék olyan 120mb os exceles letöltést csináltak 6 sorért hogy én csak néztem. (10 000 ügyfél sor -. -) De főnők: "Jó az." Mert haver! Aztán a banda egy ciklus megfordítására képtelen volt, elrontottak mindent és én ki lettem rúgva, mert hogy: "Ez ide nem elég." Én sem remekkelek ám, na de ilyen kontárságot életemben nem láttam még. 3 év után utálom az egész szakmát hogy őszinte legyek.

Mindenesetre az évben sikerült fizetni a kaját + egyebeket, + új ruhákat ami nagyon nagyon jó! Sikerült gépet is felújítani, és el is vittem egy lányt randizni, rózsával egyébbel mert nem kellett a pénztárcába nézni. Sajnos ennek végett vetett az az egy cég.. de hát ez van.

Úgyhogy újra tanítani kezdtem 120k körül, összetettem még egy szakmára a pénzt amihez a + költséget nem számítottam ki. Aztán családi kupak tanács kiszámolta hogy az 1 éves helyett mennyivel jobb a 6 hónapos.. ja.. hát nem. Nem túl jó ötlet. Közben azt a 80k forint bérlet pénzt nem adtam hozzá így + munka + tanulás, két hónappal később indult a gyak., ami aztán végkép minden eltolt, volt 2 gyakorlati órám össz-vissz amikor bementem a nagy üzemi konyhába külső gyakorlatra, és így is épphogy sikerült időben megcsinálni. Szal hétköznap suli + prog, hétvége gyak + tanítás.

De sikerült és 4 es lett, most kaptam bizit és munka keresés.

Szal ja.. nem jól, de lehetne rosszabb is.

És neked?

Nem, soha nem támogattak.

19 évesen elköltöztem, saját lábra álltam. Soha egy fillérrel, forinttal nem támogattak, de el se fogadtam volna!!

24 éves koromig, amíg csak diákmunkát tudtam vállalni suli mellet, otthon laktam. Mivel nem fizettem a rezsibe, úgymond támogattak, de gyakorlatilag kaját, bérleteket, szórakozást, szóval a rezsin kívül mident magamnak intéztem.

Amint el tudtam főállásban helyezkedni, elköltöztem albérletbe, onnantól egy fillérrel nem támogatnak. Még kaját se hozok otthonról, nem kapok ajándék címszóval se semmilyen eszközt a lakásba. Teljesen önellátó vagyok. De nem is azért költöztem el, hogy továbbra is lehúzzam őket és másoktól függjek.

27/L

Szia!

23 éves vagyok, 2 éve diplomáztam levelezőn.

4 éve élek külön a szüleimtől albérletben a férjemmel.

16 éves korom óta dolgozom suli mellett, azóta nem igazán kapok anyagi támogatást.

Csak alkalmakkor kapok pénzt a szüleimtől: születésnap, névnap, karácsony.

Nem igazán van lehetőségük segíteni.

A párom szüleitől sem igazán kapunk pénzt, de mivel sok mindent termelnek mikor hazalátogatunk kapunk húst, zöldségeket, gyümölcsöket, tojást.

Amit valaha kaptunk pénzt családtól:

Nagyszülőtől egyszeri 700 ezer ft-ot, mert eladott egy régi ingatlant, és szétosztotta a pénz jó részét a 3 unokája közt.

Nászajándék amikor házasodtunk, összesen szintén 700 ezer ft.

Ezekhez még szerencsére nem kellett eddig nyúlnunk, el vannak rakva.

Jó így nekünk, mindent magunknak teremtünk meg, de néha irigylem olyan ismerőseimet, akiknek bele tudnak segíteni a lakbérükbe pl a szülők, mert az rengeteg nekünk is. :(

Én Bp.-n éltem, ott is mentem egyetemre, és a legfőbb anyagi segítség az volt, hogy otthon lakhattam és nem kellett befizetnem a háztartásba. Plusz a bérletet és a telefonszámlámat állták. Ez akkor, amikor egyetemista voltam.

Most külön élek. Azzal támogatnak, hogy néha hoznak kaját (kérni, kuncsorogni nem szoktunk) és bérletet kapok tőlük (kapott anyukám bérletet munkában, de ő kocsival jár, nekem meg jól jön a bérlet, mert én tömegközlekedem).