Mi volt a legdurvább dolog amit a szüleitek mondtak nektek?

16 voltam, anyám elfelejtette a szülinapomat. Másnap szóvá tettem neki, ő meg rámüvöltött, hogy: te rohadt fattyú, elbsztad az egész életem, örülj, hogy eddig zabáltattalak. Hálátlan féreg.

Hurrá. Ínnentől legalább értettem, miért hanyagol, miért ver annyit. :D

Szégyent hozol a rám ( egy darab négyesért)

Így nem lesz belőled soha semmi, nem hogy zenész! (Mert alapból olyan sok önbizalmam van...)

Meg aztán volt olyan is úgy kb egy hete, hogy három napig nem szólt hozzám, csak ordítva, azért, mert nem értettem egy anyagrészt matekból.

A szomorú az, hogy a környezetemben mindenki azt hiszi, hogy ő egy igazi mintaanya, mert fontosabb neki a látszat a ,,tökéletes’’

családunkról, mint az, hogy mi történik nálunk valójában.

Amúgy most nem azért, de ki pontoz le egy ilyen kérdésnél bármilyen választ? Itt mindenki az ő saját élményét írja le, és amit ő tapasztalt, már hogy lenne nem hasznos, amit mond. Már eleve a kérdés is a szubjektív véleményre kérdez rá.

Sajnálom, hogy ilyen dolgokon mennek keresztül az emberek.

"Nekem szigorúak a szüleim és sokszor kapok a szíjjal és olyankor mondanak olyat hogy nem vagyok jó semmire, mindig csak szégyent hozok rájuk, irigykednek más szülőkre akiknek különb gyerek jutott."

Kitartást! Nekem se volt egyszerű. Amit megtehetsz magadért, ne hagyd, hogy lerombolják teljesen az önbizalmad, az erődet pedig fordítsd arra, hogy mihamarabb lelépj onnan. Viszont a lelkisérelmeid miatt pedig fontos, hogy észnél légy, mivel az érzelmileg kiszolgáltatott embereket nagyon könnyű kihasználni. Én személyszerint azt bánom, hogy nem léptem le hamarabb. Ha teheted ne kövesd el azt a hibát, amit én, mert csak mégtöbb veszteség ér. Menekülj és mentsd azt, ami még menthető. De ezt üzenem minden bántalmazott gyereknek.