Mi volt a legdurvább dolog ami valaha a gyerekeddel történt?

4 évesen betört a feje!

Varrás közbe nevetgélt,nekem meg be kellett vennem egy nyugtatót! :D

2 éves volt a fiam, amikor először anyukámnál aludt. Este lefekvés előtt egyedül maradt anyumék szobájában (anyum még kiszaladt a vécére), a fiam ezalatt megtalálta anyám Rivotriljait, és bevette azokat. Anyám lefektette, mesét olvasott Neki, majd lámpaoltás előtt feltűnt Neki, hogy valami nem stimmel a fiammal. Rohantak Vele az ügyeletre, ahol a doki rögtön mérgezésre gyanakodott. Mentőt hívott, de sajnos mire beértek a Heim Pálba, több mint 45 perc eltelt, teljesen felszívódott a nyugtató. Már nem volt értelme kimosni a gyomrát.

Anyám férje azonnal hívott, mi rögtön rohantunk a kórházba. Amikor beértünk, a fiunk a vizsgálóasztalon feküdt öntudatlan állapotban. Pár órán belül sürgősségivel megérkezett a vérvizsgálat eredménye, ami egyértelműen kimutatta a Rivo összetevőit. Az volt az egyik legdurvább, hogy anyám hazudott, végig azt állította, nem szed Rivot, mert a férje nem tudhatta meg. A dokik elmondták nekünk, hogy biztosan Rivotril van a fiunk szervezetében. Én tudtam, hogy anyukám tart otthon, de azt hittem, mindent elpakolt a fiam elől, megbíztam benne.

Aznap éjjel a fiam őrült módjára tombolt, még a branült is kitépte. A dokik szerint úgy érezhette magát, mint egy durván bedrogozott ember, akiben éppen tombol az anyag. Amikor az agresszió lecsengett, akkor jött a legrosszabb. 2 teljes napon keresztül magatehetetlen volt. Az akkor már szobatiszta fiunk maga alá piszkított, kifolyt az étel, ital a száján, amikor leültettem a kisasztalához reggelizni, rádöbbentem, hogy tartani sem tudja magát, mint egy darab fa, úgy dőlt el, ha nem kapunk uténa, még a fejét is szétveri estében.

A 3. nap reggel jött egy kis reménysugár, amikor föltápászkodott, és mutatta, hogy szeretne kimenni. De nem tudott járni, a férjemmel két oldalról támogattuk. Beletelt egy hétbe, hogy visszakaptuk a csodálatos, energiabomba fiunkat.

Sosem fogom elfelejteni, amikor első éjjel azt mondta a doki, hogy nem tudja mi lesz, mert sosem találkoztak még ilyen picike begyógyszerezett gyerekkel, nem tudták megjósolni, valaha visszatér-e egyáltalán, vagy "ott" marad a kis tudata.

Azóta már 5 éves fantazstikus nagyfiú, egy igazi ajándék.

Én még csak-csak, mert a saját anyámról van szó, de a férjem képtelen megbocsájtani Neki, hogy ennyire óvatlan volt, és főleg azt, hogy a saját érdekében (hogy a férje előtt ne bukjon le) hazudott az orvosoknak.

2 éves volt a fiam amikor bele esett egy mély aknába. (Unokatesójával szaladgáltak előttünk, és senki nem látta az aknát) Tűzoltók szedték ki. Az önkormányzat bocsánatot kért, és kaptunk kártérítést (amit nem is kértem, csak őrjöngtem, hogy mutassák meg ki volt az az ostoba aki az akna tetejét nem tette vissza, és nem kerítette körbe az aknát amin nem volt tető) 4 évesen rohangált, és a kis talpán keresztül mert egy rozsdás 100-as szög ( még jó hogy az apja is otthon volt, mert én amikor megláttam, hogy a nagy szög átment a talpán, elájultam) A doki olyan jó fej volt, végig poénkodott a fiammal, mondta, hogy csak az igazi superman hősöknek van olyan képességük, hogy lábukon csak úgy átengedjenek szögeket. A fiam a végén már azt is sajnálta, hogy a doki kivette a lábából a szöget. Nem sírt, sőt a tetanusz oltást is nevetve fogadta mert a doki szerint egy nem oltás volt, hanem szuper képességű oltóanyag..(ma is hálás vagyok a dokinak, hogy szórakoztatta a fiamat) Nagyjából évekig elvoltunk kisebb sérülésekkel, egészen 15 éves koráig. Akkor egy rendőr jött hozzánk, hogy a fiam kiesett a második emeletről. Kiderült, hogy a barátjánál volt fent, meccset néztek, közben dobálták a labdát, azt hitte az ablak zárva van, és amikor nekidőlt, oldalra billent. Akkor eltört a lába, karja, bordái.

Jó darabig megint nyugi volt, egészen addig amíg 21 éves nem lett. Akkor motor balesetet szenvedett egy versenyen. Szintén csonttörések, agyrázkódás, sebek, és nekem újabb őszhajszálak. Most 26 éves, nyugi van.