Ez még mindig párom iránti utálat a szüleim részéről?

elkerülte a figyelmem a párod iskolai végzettsége, és szakmai múltja, illetve milyen szakmával keres helyet? Beszél-e akár konyhanyelvi szinten bármilyen idegen nyelvet?

A másik, hogy csóróság ide, szegénység oda, ez így nem kapcsolat..lassan kihűl..ha biztos vagy benne, hogy szeret(nem jobb híján) akkor a szüleidtől el kell válnod...hogymhová, azt nem tudom, de az otthonod nem alkalmas jövőépítésre.

Saját tapasztalatból mondom.

Jobb ötletem nincs.

23 éves vagy és "nem engednek el hozzá.."? Ennek fussunk neki újra..plusz azt írtad egy "betegség miatt nem engednek "..hogy jön ez ide? Akkor most az egzisztencia vagy betegség te vagy beteg vagy ő? Az a gond ezekkel a kérdésekkel, hogy egy szemszöget látunk, azt sem tisztán. De amúgy meg nincs megoldás a jelenlegi helyzetre. A szüleid nem kedveleik, 6 év alatt nem kedvelték meg, nem is fogják. Te nem keresel jól, ő sem, sőt nem keres semmit. Nem tudom hol írták előttem, de egyetértek: ha megengedheti ezt magának ám legyen otthon, nézelődjön, de ha nem (és itt ez dominál) akkor igenis ugorjon bele akármilyen tré melóba, hát pár heti fizu is fizu, plusz ha úgysem találkozhattok akkor sok szabadideje lehet. Ha a szülei öregek betegek akkor a minimum, hogy a nyugdíjra nem repül rá, elnézést de az igen ciki volna ha van B megoldás, márpedig van csak nem tessik neki..

Nézd-itt jöhetnek a lepontozások-tapasztalatom szerint ilynekor szoktak kifùjni a nagy szerelmek, mármint ezek szerint 17 éves korodban jöttetek össze, a szüleid ki nem állják és ha jól értem tényleg nem sok dologra alapíthatjátok a közös jövőt. Mert a szerelem csodaszép, amikor a többi gyerek megy a vidámparkba de a tiédnek nincs pénz erre, az kevésbé csodaszép. Anyagias? Igen. Csak ettől még igaz. Ha pedig a szerelemben nem számít pénz és túllendìt mindenen akkor a kérdésed is teljesen okafogyott, ha a szerelem vezérel mindegy ki mit mond pláne mi, az arctalan tömeg.

"Ha majd 2-3 hónap múlva sem lesz normális lehetősége, akkor meg kell fontolni, hogy a rosszul fizető, sokat dolgoztató céghez elmenjen-e."

Ez nem abban a helyzetben igaz, mikor a covid miatt még 200 ezer ember állást keres, 100 ezer meg teljesből részmunkaidőbe jutott csak. És nem kedvezőek a számok, amiket előrejeleznek. Lehet, hogy 2-3 hónap múlva már az sem lesz. Akkor meg él majd a nyugdíjas szülein?

Mik a tervek Kérdező?

A közelben nincs állás, csak neki nem tetsző, a nagyváros 60 km-re van.

Na és?

Arra vártok, hogy a nagyváros közelebb költözik?

Én napi 2x54 km-t ingázom (vonattal 2 x 45 perc) 20 éve és itt vagyok.

Irkálhatunk bármit, ezzel a hozzáállással soha nem lesz népszerű a szüleid szemében. Akkor mondjuk, hogy nincs megoldás?

Lehet a szüleid valóban jobb sorsot szánnak neked, és nem tudnak kibékülni azzal, hogy olyan férfit sikerült összeszedned, aki a gyártósoron dolgozik, nyelveket nem beszél, ambíciója nulla, és amikor beüt a szar, akkor képes a beteg nyugdíjas szülei pénzén élni, mert ami volna munka, az neki nem tetszik.

Értem, hogy neked is csak szakmád van és alig keresel, de legalább látnák rajtatok, hogy tesztek valamit, hogy egyről a kettőre jussatok, de nem, 23 évesen még ott tartasz, hogy nem engednek a szüleid. :D Vicc vagy te is, meg a pasid is, bocsi.

kedves kérdező..ha a legközelebbi nagyváros 60 km, akkor bizony szarban vagytok..ha tetszik, ha nem, ott kell elhelyezkedni, mert ha nem, akkor pár hét is elegendő, és leszokik a munkáról.

A beteg szülők ápolása nem lehet kifogás, meg lehet szervezni, hogy ha döcögve is, de működjön az élet.

Tapasztalatból tudom, hogy két hét munkanélküliség is lehet tragikus...itt Budapesten könnyebb(nek tűnik) de ez sem fenékig tejfel. Dolgozni kell, akármit is, aztán ha ott áll a szalag mellett, ráér keresni új, jobb munkahelyet. Az tévút, hogy egész nap csak a jobb munkahelyet keresi..olyan nincs. Nnagyon fontos a bejelentett munkahely, mert ebben az őrületben hamar kiderül, hogy még ellátásra sem jogosult..inkább keressen éhbért, de dolgozzon bejelentve.