Ha szüleid idős korban már nem tudnak magukat ellátni mit tennél velük?

Otthon.

Ezt anno tizenpar évvel ezelőtt megbeszéltük, amikor az Alzheimeres nagyapám 13 ev betegség, 10 év konkrét 24/7 otthoni ápolás után meghalt.

Jó a kapcsolatunk.

Anyukámat nem adnám otthonba, mert a nagyim bent volt egy viszonylag jó helyen, de akkor sem kívánom senkinek.

Amíg megoldható, addig a saját otthonában fizetnénk neki egy ápolót és -ahogy eddig is- amikor tudunk megyünk, amiben tudunk segítünk.

Van plusz szobánk a házban, ha már komolyabban kellene rá figyelni, magamhoz venném és fizetnék mellé egy ápolót. Én a munka miatt amúgy sem tudnám ellátni, meg alkalmatlan is lennék a feladatra.

Apám már más kérdés, vele sosem volt jó a viszony, ezen még el sem gondolkoztam komolyabban.

11

Ezt nem bírom sokakban ezt hogy lelkifurdalást akarnak kelteni,én is szívesen ápolnám anyukámat de akkor miből élnénk? Az ő nyugdíja nem elég két felnőtt emberre ...ha meg napi 8-10 órákat dolgozom akkor annyit maga lenne :(

Sehogy sem jó ez.

Mi pár éve a nagyim ellátását nem tudtuk megoldani sehogy sem. Anyu dolgozik, mi a tesómmal dolgozunk. A mama napi 10 órát volt egyedül Arzheimeresként úgy, hogy az utolsó fél év pokol volt. Először "csak" nem zárta el a gázt, nyitva hagyta a kaput, eltévedt (sokszor kerten belül is). Utána nem ismert meg minket, folyamatosan haza akart menni (nem derült ki, hogy hova), szökni próbált. Hallucinált, megindult az éjszaka közepén, kitalálta, hogy lenyúljuk a pénzét, éheztetjük, verjük.

A világ legrendesebb nagyija volt, de amíg beszelni tudott, addig sértegetett minket, hogy dögöljünk meg stb. Lelkileg sem lehet bírni, fizikailag sem.

Eleinte próbáltunk ápolót fizetni, de egyáltalán nem akart sem enni sem inni és baromi agresszív lett, mindent kést, ollót el kellett rakni. Öngyilkossággal is fenyegetőzött.

Mi ezért adtuk be egy otthonba. 1 évig probálkoztunk kb, de nekem a mai napig rémálmaim vannak, pedig már pár éve meghalt szegény. Van sajnos az a pont, amikor csak az otthon a megoldás.

13#

Nem 18 evesen ugyan, de mikor befejeztem a sulit, igen, elkoltoztem. De nem tudom ennek mi köze ahhoz, hogy 2 idős beteg embert nekem ápolni kelljen, mikozben van férjem, gyerekeim, munkám? Nekem nem fer bele hogy őket hatterbe szoritsam, mert mar meg van a sajat eletunk, amit mi is elni szeretnenk. Mint mondtam, a szuleimnek még semmi problemajuk, de ha lenne, segitenem oket, de hozzam nem koltozhetnenek.

10 évet dolgoztam gondozóként, és így szakmai szemmel, az idősek otthonában nem csak speciàlis ápolás van.

Az egész épület erre lett kialakítva, van egy csomó speciáis dolog ami otthon nincs. Az ágyak emelősek, a zuhany egy síkban van a padlóval meg alatta van csúszásgátlós szék, az ajtót könnyebb kinyitni, az asztal és a szék stabil és a szöge állítható. Van lift, és minden lépcső pótolható ezzel.

A padlók, ágyak és székek moshatóak és fertőtleníthetőek.

Van nekik tér, ami télen se csúszik, tudnak levegőzni, napozni elcsúszás nélkül.

Ha valaki nem képes magát ellátni, az gyakran kerekesszéket, vagy leülési/felállási nehézséget is jelent.

Sok idős inkontinens, gyengék az izületei, csontjai.

Sokan képtelenek rendesen nyelni és/vagy rágni, ÉS allergiásak ÉS cukrosak ÉS nem isznak eleget maguktól.

A normál házak 99% biztos, hogy nem rendelkeznek ezzel mind, és egy idős embernek szinte minden esetben szüksége van ezekre. Sok helyen nem is lehetséges a házat konvertálni, vagy ha igen, sokkal drágább mint az otthont fizetni.

Egy nem megfelelő környezet, ellátás az életminőség romlásához vezet.

Szóval igazából ez a kérdés, alkalmas-e valamelyikőnk otthona és életmódja az idősgondozásra vagy se.

Illetve nem mindenki bírja ezt el lelkileg, mentálisan és idővel. Voltak kollégáim, akik képzetlenek voltak gyógyszert adagolni, vagy a fulladós mamát etetni, ezért csak pelenkáztak, fürdettek, sétáltattak. Az ápolás felelősség, szakmai tudást igényel, egy laikus nem feltétlen veszi észre a problémák gyökerét, érti a gyógyszerek hatásmechanizmusát, vagy tud főzni olyat ami tápanyagra, összetevőkre és textúrára is megfelelő.