A lányom úgy gondolja, mindig abajgatom. Miért? 54 éves apa
Anyuka, amikor a gyerek 5 év körül volt, nem tudom mi alapján úgy döntött, nem része többet az életének. Már nem voltunk együtt, de a gyerekkel tarthatta volna a kapcsolatot. Egyedül neveltem fel, néhai apám segített olykor a vigyázással, rajta kívül más nem volt, az én anyám meghalt, anyai ágon pedig egy nyarat, végül annyit se bírt ott tölteni a gyerek, mert ég és föld a személyiségük, és bár az anya hagyta el a lányát, szinte leszidta, hogy nem tudja, mikor van a születésnapja és nem köszönti fel (nem is tudta a számát). Lehetne sorolni. Közben egy lakásba költöztünk a mára néhai nevelőapámmal, akit gyűlöltem, mert egy undorító állat volt fiatalon és idősen is. Nem mosott kezet, a fürdőbe pisilt, összekente ürülékkel az egész közlekedőt, haszonélvezőként nem adta áldását arra, hogy idősek otthonába menjen, leszögezte, hogy ott fog meghalni. Lányom is besegített, de én pelenkáztam, katétereztem, mostam a koszos ruháit, ő csak itatta és megcsinálta neki a vacsorát. Nehéz évek voltak, több mint egy évtized, de csak az utolsó 1-2 volt brutális szinten, hogy az egész lakásban szag terjengett.
Lányom mindig az én segítségemet kérte és máig van, hogy kéri. Mint egy kis majom, úgy csüngött rajtam, mindig kereste a társaságomat és akkor is engedélyt kért, nem tudom, miért, amikor a tévében akart másik csatornára kapcsolni vagy kimenni a mellékhelyiségbe. Nem fogtam szigorúan. Igazából, mert 9 éves korától kezdve 12 órázok, azt csinált, amit akart, oda mehetett volna, ahova szeretne. Ezt nem használta ki, otthon ülő típus mind máig.
Néhány hónapja töltötte a tizenkilencedik életévét. Saját kezűleg újítottam fel néhai apám lakását, hogy spóroljunk a leamortizált lakás csekély összegéből. Próbálom nevelni, mint minden szülő a gyerekét, hogy figyeljen oda. A vizes rongyot ne rakja a konyhapultra, se a szekrény szélére, amikor mosogat. A seprést nem csinálja olyan jól, mint azt hiszi, amikor pedig megmutatom neki, hogyan kellene úgy, hogy jó legyen, kiakad. Lazább a viselkedésünk egymással, mint a környezetünkben élőknek, de a felemelt hangot és a tiszteletlenséget nem tolerálom, mindegy mennyi idős.
Azt leszögezte nekem, hogy tizenkilenc évesen már ne neveljem, már nem kislány, de még nem is felnőtt. Még gyerek. Nem elég érett. Másrészt, tény, hogy nem kislány, de szerintem nincs olyan, hogy nem gyerek, nem is felnőtt. Nem életképes. Büszke vagyok rá, mert állatbarát, tisztességes, nem drogozik, nem lett qrva, vannak tervei, tanul, annak ellenére, hogy életunt. Tehát büszke vagyok rá, de ettől még a hibáit próbálom kijavíttatni vele, a rossz szokásokat, mert miután én meghalok, ami ki tudja, mikor lesz, nem lesz senki, aki segít neki, egyedül kell boldogulnia a világban, és ne szoruljon senki szánalmára. Ezt ő, mintha állandóan támadnám, úgy veszi!
Mit csináljak?
Mindig, mindenben megmondtam neki, hogy mit gondolok.
Teljes szabadsága van, nem korlátozom, oda megy, ahova akar, amikor akar - csak éppen sehova nem megy, mert egy barátnője van, de ő messze lakik, csak karácsonykor szokott nálunk vendégeskedni egy-két napot. Ezért nem is értem, miért érezné úgy, hogy megfojtom.
Népszerűtlen válasz lesz, de az "abajgat" a közhiedelemmel ellentétben nem "babusgat, törődik" jelentésű, hanem épp ellentétes:
"1. tárgyas <Állatot, ritk. személyt> (kiabálva, kurjongatva) hajszol, kerget."
"2. tárgyatlan Ordítva kiabál, óbégat."
Tényleg hagyjál neki időt.
Nem kell minden nap minden percében szemrehányni, hogy mit hogyan lehetne jobban csinálni!
Nem kell kutatni sem a dolgai között és a WC-re sem kell utána menni, hogy lehúzta-e rendesen.
(Volt régebben Vörös Istvánnak a "NE ZAVARJON SENKI"-című dala, ami most erről az egészről eszembe jutott.)
Értelek.
Szerintem ez, hogy mindent megkerdez, csak egy gyermekkori szokás, ami megmaradt.
Keveset van társaságba, így alapjaiban nem változott a természete.
De mégis, mert felnőtt, és nem hagyja, hogy beleszolj a dolgaiba, leszold a munkáját.
Te hiába szeretnél segíteni,
O kötekedésnek veszi.
Büszke vagy rá,mert te mercedhez képest tisztességes életet él, de kilóg a többiek közül.
Lehet, hogy szerinted, drogos, pias k@rva nem ember.
De valószínű, az ismerősei pont ezt csinálták.
Persze, attól nem lesz pias, mert van egy olyan időszaka, ahol minden hétvégén bepial, esetleg szív egy kis füvet.
És ha összejön egykét sráccal.
Kell hogy ezt az időszakot megelje.
Ezen túllép, mert egyszerűen N kell neki.
Értem én, hogy mehetett volna, de nem mert, mert hamar felnőtt, es magától is tudta mi a te elvarasod.
Ez az időszak, később valószínű eljön az életébe.
Bepotolja amit kihagyott.
És te meg kislánynak tekinted, holott már nem az.
Nem életképes. De igen, csak te nem.hagyod.
Nem kell a hibáit kijavitanod.
Ezek nem hibák, de ha zavar máshogy szólj neki.
Ne úgy mint egy ötéves kislánynak.
Vedd poenosra.
Otthagyta a morzsat a földön, mond neki nevetve, azt ott a nem.letezo kutya nyalja fel?
Vagy valami hasonló.
Ha otthagyja, akkor te is hagyd ott amíg nem zavarja őt.
A vizes konyharuha, kárt okozhat a butorba.
Kerdezdeg tőle, ha felpuposodik, veszel újat?
De ez lehet lázadás is nála.
Csak azért is....
Sokkal hamarabb tanul ennyi idősen saját kárán, mintha mondod neki.
Nem írtad tanul?
Dolgozik?
Egyébként le a kalappal előtted, hogy így felneveleted a lányodat.
Most már felnőtt engedd el.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!