Engedni a kamasz lányomnak, hogy külföldön éljen, mert összevesztek a barátjával? Mi a jó döntés?

17 lesz, még két éve van a gimiből. Most este elém állt, hogy szeretne kiköltözni az apjához Ausztriába. Kérdeztem, hogy mégis miért, mi történt?! Először nem akarta elmondani, csak hogy intézzem el, beszéljem meg vele és ő már a hétvégén menni akar. Szereti az apját, a válásunk után megmaradt vele a kapcsolata szerencsére, de évente háromszor, ha megy hozzá... A nyelvet egyáltalán nem beszéli, angolul és franciául tud.

Mondtam, hogy ez nem így működik és igenis tudni akarom, hogy mi történt, miért találta ki ezt, amikor minden ideköti. Aztán csak elmondta, hogy szerelmi bánat, mert a nyáron a barátjával "szüneten voltak" 3 hetet, ő pedig azidő alatt megismerkedett egy másik fiúval, akivel kettesben is találkoztak, csókolóztak (de több elmondása szerint nem történt). Aztán kibékültek a barátjával, majd most a múlt héten megint írt neki a fiú és beszélgetni kezdtek, ezt meg látta a barátja és számon kérte. A lányom meg elmondta, hogy mi volt, amikor éppen nem voltak együtt és a barátja ezt megcsalásnak vette, összevesztek, majd szakított vele és elmondása szerint most mindenki úgy tudja, hogy ő végig csalta a barátját (1 éve együtt voltak). A szakítás mellett ez is bántja, hogy mások mit mondanak/gondolnak és hogy biztos erről fog mindenki beszélni. Azt megengedtem, hogy holnap még itthon maradjon, esetleg a héten, mert tényleg kibukott. De ezt a költözősdit én nem támogatnám... A volt férjem inkább laza szülő, az a fajta, aki inkább megveszi a 400 ezres telefont is a gyereknek, csak ne nyafogjon érte. Ugyanígy van a tanulással is, hogy ami fontos, az úgyis ráragad az évek során, nem kell neki a különtanár, különóra. Mindig a megúszásra megy a lányunkkal kapcsolatban. Ráadásul a munkájának él, ő reggeltől estig odavan, dolgozik. A lányom lényegében egyedül élne... Magántanuló szeretne lenni, de félek, hogy nem bírná beosztani magának a tanulnivalót. Most a covid alatt is sokszor volt, hogy pánikolt (feleslegesen), úgy érezte teljesen elúszik, különtanárok nélkül nagyon elveszett lenne és félek, hogy ez a jegyein is érződne. Nem egy önálló, talpraesett lány, az az igazság.

Ráadásul én úgy érzem, hogy ennek a nagy szakítósdinak nagyobb a füstje, mint a lángja és jövőhétre már ki is békülnek. De ha mégsem, szerintem akkor sem az a megoldás, hogy pakolunk és költözünk, visszük a fél házat...