Engedni a kamasz lányomnak, hogy külföldön éljen, mert összevesztek a barátjával? Mi a jó döntés?
17 lesz, még két éve van a gimiből. Most este elém állt, hogy szeretne kiköltözni az apjához Ausztriába. Kérdeztem, hogy mégis miért, mi történt?! Először nem akarta elmondani, csak hogy intézzem el, beszéljem meg vele és ő már a hétvégén menni akar. Szereti az apját, a válásunk után megmaradt vele a kapcsolata szerencsére, de évente háromszor, ha megy hozzá... A nyelvet egyáltalán nem beszéli, angolul és franciául tud.
Mondtam, hogy ez nem így működik és igenis tudni akarom, hogy mi történt, miért találta ki ezt, amikor minden ideköti. Aztán csak elmondta, hogy szerelmi bánat, mert a nyáron a barátjával "szüneten voltak" 3 hetet, ő pedig azidő alatt megismerkedett egy másik fiúval, akivel kettesben is találkoztak, csókolóztak (de több elmondása szerint nem történt). Aztán kibékültek a barátjával, majd most a múlt héten megint írt neki a fiú és beszélgetni kezdtek, ezt meg látta a barátja és számon kérte. A lányom meg elmondta, hogy mi volt, amikor éppen nem voltak együtt és a barátja ezt megcsalásnak vette, összevesztek, majd szakított vele és elmondása szerint most mindenki úgy tudja, hogy ő végig csalta a barátját (1 éve együtt voltak). A szakítás mellett ez is bántja, hogy mások mit mondanak/gondolnak és hogy biztos erről fog mindenki beszélni. Azt megengedtem, hogy holnap még itthon maradjon, esetleg a héten, mert tényleg kibukott. De ezt a költözősdit én nem támogatnám... A volt férjem inkább laza szülő, az a fajta, aki inkább megveszi a 400 ezres telefont is a gyereknek, csak ne nyafogjon érte. Ugyanígy van a tanulással is, hogy ami fontos, az úgyis ráragad az évek során, nem kell neki a különtanár, különóra. Mindig a megúszásra megy a lányunkkal kapcsolatban. Ráadásul a munkájának él, ő reggeltől estig odavan, dolgozik. A lányom lényegében egyedül élne... Magántanuló szeretne lenni, de félek, hogy nem bírná beosztani magának a tanulnivalót. Most a covid alatt is sokszor volt, hogy pánikolt (feleslegesen), úgy érezte teljesen elúszik, különtanárok nélkül nagyon elveszett lenne és félek, hogy ez a jegyein is érződne. Nem egy önálló, talpraesett lány, az az igazság.
Ráadásul én úgy érzem, hogy ennek a nagy szakítósdinak nagyobb a füstje, mint a lángja és jövőhétre már ki is békülnek. De ha mégsem, szerintem akkor sem az a megoldás, hogy pakolunk és költözünk, visszük a fél házat...
Én várnék pár hetet hogy letisztuljanak benne a dolgok, és ha még akkor is úgy gondolja hogy menni akar, akkor kiengedném próbaidőre. Mondjuk egy olyan kikötéssel hogy bizonyos átlag alá nem mehetnek a jegyei, mert ha alámegy akkor azonnal jönnie kell haza. Így lenne ami motiválja. Közben úgyis eldől élesben hogy működik-e a dolog. Lehet hogy az apja változott azóta, az is lehet hogy amikor együtt voltatok akkor lazán vette a dolgokat, mert tudta hogy majd te úgyis mindent megoldasz, de ha egyedül kell megállnia a helyét szülőként, akkor majd mindent belead.
Arra meg pont jó lenne, hogy talpraesettebb, önállóbb legyen, és hogy nyelvet is tanuljon. Ha bármi gond van, még mindig visszajöhet hozzád bármikor.
Én biztos nem engednem, hogy kikoltozzon az apjához.
De nem a fent említett okok miatt, hanem mert meg kell tanulnia, hogy mil,én elbukni és felállni.
Nem pedig elmenekulni a gondok elől, mert utána később is csak ezt fogja latni, mint megoldást.
Nem engedném el. Ez az egész csak vihar a biliben. Nem csalta meg a barátját, ha még ezt is terjeszti róla, csak annyit kell tennie, hogy megmondja az igazat (már ha egyáltalán valaha ez szóba kerül). El kellene neki magyarázni, hogy az a mindenki -feltételezem a fiú haverjai-, aki esetleg elítéli emiatt a valóság ismerete nélkül, az nem is érdemes arra, hogy vele bármilyen szinten foglalkozzon.
Amit elmondtál, az alapján nem is lenne jó helyen az apjánál, és nem utolsó sorban ne tanítsd azt neki, hogy meghátráljon, ki kell állnia magáért.
Ha úgy érzed, semmiképp nem tudod visszatartani lányodat, ondd meg neki, hogy beszéljen ő az apjával.
Az apja ÍRÁSBAN (mert a szó elszáll...) vállalja
- a lakhatást és az azzal járó mindent,
- a magántanárOKAt fizeti,
- a német tanfolyamon résztvételt biztosítja!
Magyrázd meg lányodnak, az nem megy, hogy megjelenik apjánál: "ezután veled élek és te gondoskodsz rólam, jövőmről"!
Ez komolyan kérdés? Egy szakítás miatt?
🤣🤣🤣
3-as és 4-es a lényeget leírta. Én felajánlanám neki, hogy ha elintézi, hogy Ausztriában fejezhesse be a sulit, a következő tanévtől mehet (ha csak a leírt szempontokat veszem figyelembe)
Most van egy elhatározása. Ha ezért el tudja végezni az "aprómunkát", akkor az egy jó iskola. Ehhez meg kell tanulnia németül (akkor is ha angol nyelvű suliba megy), megint előny. Amikor végez, lehetősége lesz dönteni, hogy ott vagy itt folytatja az életét. Mindkét helyen jelentősen jobb esélyekkel, mintha magyar sulit végzett volna, mert az egész szervezése, a járulékos "küzdelmek" rengeteg tapasztalatot adnak. (A leírásod alapján nem az osztrák iskola, hanem a menekülés a motiváció, tehát ennek a forgatókönyvnek kicsi az esélye)
Tök jó, minden pasi után költözni akar majd? Mert ahogy látszik, azért lesz egypár.
NEm és kész.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!