Jogosan esik rosszul, hogy mi nem vagyunk úgy "körberajongva" a baba miatt, mint a sógornőék?
A kérdést talán rosszul fogalmaztam meg, mert nem várunk el "rajongást" amiatt, hogy gyerekünk lesz, de leírom inkább a lényeget.
A sógornőméknél született baba év elején, nem akartak amúgy, de becsúszott, hát megtartották. Amikor bejelentették, anyósomékon valami hatalmas extázis vett rajtuk erőt, hogy nekik unokájuk lesz, sírtak az örömtől, onnantól kezdve folyton a pici volt a téma, vásároltak neki, lelkesedtek, sokat hívták őket, hogy miúsjág, ha jöttek, a kedvenc kajájukat főzték, mindenkinek büszkélkedtek, mióta megvan a baba, azóta heti 2-3 alkalommal vigyáznak is rá náluk vagy a sógornőméknél. A férjem rokonsága is hozta a cuccokat, amik régről megmaradtak a gyerekeikről, babakád, szoptatópárna, stb.
Na, nálunk is sikerült némi küszködés után végre a baba, bejelentettük... és valahogy közel sincs akkora lelkesedés, mint az első unokánal. Persze örültek, de nem volt sírás, a mi gyerekünk már nem központi téma, nincs akkora izgalom, lelkesedés, tervezgetés, igazából mióta ott megvan a baba, ha mi nem megyünk, max. havi egy alkalommal jönnek el hozzánk, mert "nincs idő" az unoka miatt. Ha eljönnek 2-re, de a sógornőm szól közben, hogy menne 4-re, akkor sietnek haza, sosem mondanának nemet...
A rokonságtól nyilvàn nekünk már semmi nem jutott, mindent odaadtak sógornőmnek...oké, ez van, igazából érthető.
Valójában az fáj nekünk, hogy a mi gyerekünknek nem örülnek ugyanannyira, mert amúgy mindig nagyon jóban voltunk a férjem szüleivel, szóval valami ilyemsmit értek körberajongás alatt. Azt a különleges, szeretetteljes figyelmet, ami a másiknak járt. Értem, én nem a gyerekük vagyok, de a férjem igen...
Félek, hogy ha megszületik a baba, akkor is kevésbé fogják szeretni, és marad ugyanez, hogy a másik gyerekkel heti 3-szor találkoznak majd, a miénkkel meg havi egyszer, csak mert 10 km-el messzebb lakunk.
Az én családommal nem tartjuk a kapcsolatot, talán ezért érint ez érzékenyen, nem lesznek más nagyszülei a gyerekeinknek. Ti voltatok ilyen helyzetben? Hogy fogadtátok ezt el?
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem is az lehet, hogy a sógornőd az anyósod lánya, tehát a lányának fog gyereke születni. Munkatársnőm mondta anno, hogy nekik anyós kerek-perec megmondta, hogy ő a másik unokát jobban szereti, mert "az a lányom gyereke". (Elég bunkó volt, felesleges volt hangoztatnia, mert eleve éreztette is).
Amúgy tényleg nézzétek a jó oldalát, kérdező: Nem fognak rátok telepedni anyósék, nem fognak beleszólni dolgokba. Békén fognak hagyni, sokkal jobb lesz így.
De én szeretem az anyósomékat, szívesen lennék velük együtt gyakrabban, mint régen és nem azok a beleszólós típusok...
Értem én, hogy az a lánya gyereke, de ez meg a fiáé. És mivel nekem nincs anyám, nyilván én is mindent az anyósommal osztok meg.
Mindegy, hát úgy tűnik ez el kell fogadnom. Talán azért fáj, mert az én családomban is en voltam a "kevésbé szeretett", itt is mi vagyunk. Sz*r, ha az embert senki nem szereti úgy igazán, senkinek nem olyan fontos.
válasza:A férjeddel ti vagytok a legfontosabbak egymásnak és ez a lényeg, nem anyós meg a többi rokon.
Értem én, hogy rosszul esik, de szerintem ne törődj vele, ez olyan ,mint nálunk a családban az elsőszülött gyerekekről van 20 teli fényképalbum,a többit meg fel sem ismerik ha véletlenül belelógott egy régi fotón a háttérbe :D
Ettől még lehet majd jó kapcsolata a nagyszüleivel
válasza:Az anyósod nem az anyád. Nem várhatod el, hogy anyádat pótolja. Miért lennél nekik a legfontosabb? A férjeddel legyetek egymásnak a legfontosabbak.
Remélem, ezeket a negatív gondolatokat nem neveled majd a gyerekbe is bele.
válasza: válasza:Gyereket nem azért vállalunk, hogy lássuk miként örülnek a nagyszülők/rokonok és ezt az örömöt ősszevessük a másik gyerek okzta örömmel.
Ha több unoka van akkor el kell fogadnod, hogy az egyiket akár jobban is szerethetik a nagyszülők, mint a másikat. Bár az lenne a normális, ha mindenkit egyformán szeretnének.
Javaslom, ne foglalkozz a rokonság lelkendezésével! Csakis a gyerekedre és a férjedre koncentrálj!
válasza:Én harmadik unoka voltam az apai nagyszüleim családjában, a két idősebb unoka (egy fiú, egy lány) a lányuktól, én és a húgom a fiuktól, mégis mindenki úgy érezte, hogy én vagyok a kedvenc. Szerintem ne foglalkozz azzal, hogy a másik gyereket mennyire szeretik, főleg ne hangoztasd, mert csak elrontod az unokatesók közti viszonyt. Nekem pont emiatt nem jó a kapcsolatom az unokatesómmal (az egyik már nem él), pedig mindig irigyeltem egy kicsit azokat, akiknek a tesójukon kívül unokatesójuk is van, akikkel jól kijönnek.
Biztos szeretni fogják a ti gyereketeket is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!