Nem merem elmondani anyámnak, hogy keresztanya leszek. Mit tegyek?

Kedves Kérdező!

Először is tudd meg, hogy mit várnak tőled a gyerek szülei.Mit jelent számukra a megkeresztelés, lesz e később ennek anyagi vonzata?A keresztszülő feladata elvileg a vallásos nevelés(meg a vastag boríték)

Nekem is van egy kereszt gyerekem, akivel kb15 éve nem találkoztam,az egyik akkori kolléganőm kért fel,a csajnak nemvolt családja a férjének a családja meg elvárta a keresztelést, annak ellenére hogy nem vallásosak, viszont senki sem volt abból a családból alkalmas(nem értettem miért, mi sem vagyunk vallásosak).

Egy csomóan csak azért keresztelnek, mert így "szokás", ez meg hülyeség, ha nagyobb lesz eldönti milyen vallást követ.

Különben miért kéne anyukádnak megtudni?

Elviszed az ünneplő cuccod a barátodhoz, elmentek a keresztelőre, megtörténik, és utána hazamész.

19 éves jogilag felnőtt vagy.

Ha normálisan gondolkodtok a barátoddal, ha szakításra kerülne sor, attól maradhattok még normális emberi kapcsolatban. Sok emberi kapcsolat nem működik párkapcsolatként, de barátságként igen. Én minden exemmel jóban vagyok és szerencsére körülöttem is mindenki így van. Hiszen azok az emberi értékek, amik megalapoznak egy szerelmet, nem múlnak el. Csak a szerelem múlik el. De ha össze is vesznétek, miért kéne összeveszned a tesójával is?

Szerintem semmi logika nincs édesanyád gondolatmenetében. Nem a kezedet kérték meg, csak egy olyan dologra kértek fel, ami ma már kb. semmilyen kötelezettséggel nem jár. A templomban majd megfogadod, hogy gondoskodsz a csecsemő vallásos neveléséről, adsz neki keresztajándékot, ő meg majd vörösre üvölti magát, mert lelocsolják, de ennyi. Akik komolyabban veszik ezt, általában ők sem állnak ostorral a gyerek felett, hogy legyen "vallásosan nevelve", csak pl. rendszeresen felköszöntik a szülinapján és nyomon követik a fejlődését. Ezt akkor is megteheted - ha akarod, ha már esetleg nem vagy együtt a nagybátyjával.

Egyébként lehet, hogy téged csak illendőségből kértek fel, valójában csak a tesót akarták. De az is lehet, hogy ők is egy olyan lehetőséget látnak ebben, mint édesanyád és ilyen külső hatással próbálnák erősíteni a kapcsolatotokat. De ha szakításra kerülne sor, ennek semmiképp nem szabadna visszatartani Titeket.

Viszont neked hosszú távon jó lenne, ha ki tudnál jönni az édesanyád diktatúrájából. Mégiscsak 19 vagy már, az embernek el kell kezdenie kikerülni a család hatása alól ilyenkor. Meg kell találnod önmagad, ha nem vagy önrendelkezésed teljes birtokában, tegyél lépéseket ezügyben. Akár már ezzel az eseménnyel is, próbáld felvállalni a döntésed, próbáld többször kinyilvánítani édesanyád felé a SAJÁT elképzeléseid.

A keresztszülőség elvileg nem arról szól, hogy odaállsz a keresztelőmedence mellé, hanem arról, hogy a szülők mellett te is gondoskodsz a gyermek katolikus/protestáns/egyéb keresztény neveltetéséről, és ha a szülőkkel baj történik, te lépsz az anyja helyébe.

Ez a keresztszülői kapcsolat persze túlmutat a pároddal való kapcsolaton, azaz akkor is fenn kell tartanod a keresztanyaságodat és a gyerekkel foglalkoznod, ha ti netán mégis elválnátok (értem, hogy most nem így látod, de láttunk már karón varjút).

Ha te az anyád reakciójától ennyire tartasz, akkor valószínűleg még nem vagy érett és felkészült arra, hogy a keresztszülői szerepet felvállald.

Ha katolikus vagy és katolikus keresztelő lesz, akkor felhívnám a figyelmedet, hogy a keresztelő előtt, a misét képező kollektív gyónásnál őszintén meg kell bánnod a többi bűnöd mellett a házasságon kívüli szexuális életedet és őszintén el kell határoznod, hogy a házasságkötésig nem élsz szexuális életet (további részletekért olvasd el a katekizmust).

Ha csak "díszkeresztelésről" van szó, amit senki nem vesz komolyan, akkor persze mindez mindegy, de én (ateistaként) úgy gondolom, tiszteljük meg a vallásokat azzal, hogy komolyan vesszük őket és nem trollkodjuk szét a szertartásaikat egy kis családi buliért. De ebben az esetben anyádnak nincs miért kiakadnia, hacsak nem azon, hogy nem veszitek komolyan az egyházi kötelességvállalást.

Ahogy a 6-os írja, a kresztszülőség több, mint némi formalitás. A család része leszel, ha valami történik a szülőkkel, neked kell felnevelned a gyereket.

A jog ezt nem követeli meg, de erre teszel fogadalmat, szóval jól gondold meg!

Semmit nem jelent. 18 évesen lettem keresztanya (párom akkor volt 23 éves, és azért írom így, hogy párom, mert az a párocska voltunk, hogy az ismerősök, rokonok, barátok szerint minket az Isten is egymásnak teremtett. )

Szóval akkori páromnak a féltestvér bátyjáék gyerekét tartottuk keresztvíz alá, mint keresztanya és keresztapa.

Aztán 3 év múlva szakítottunk, azóta eltelt 20 év, semmi kapcsolatom senkivel abból a családból, külföldön élek a családommal. Nem kell ezt túllihegni. Az exem persze nyilván a gyerek keresztapja azóta is.

Kérdező, szerintem nálatok is a párod a lényeg, mint keresztapu.

A tesómék gyerekének a keresztelője úgy zajlott,hogy

Katolikus templom,anyuka nincs megkeresztelve, apuka római katolikus(ra keresztelték, egyáltalán nem vallásos),én(keresztanya,az anyuka testvére)görög katolikus(ra vagyok keresztelve, szintén nem vallásos),a keresztapa, az apuka munkatársa református.

1 hónappal a keresztelő előtt a tesómék kértek időpontot,és kaptak, és semmi extra nem volt.Senkitől semmit nem kérdeztek.Nem volt semmilyen bűnbánat meg hasonlók.

Kérdező, tudd meg hogy mik feléd az elvárások.