Jogosan esik rosszul, hogy mi nem vagyunk úgy "körberajongva" a baba miatt, mint a sógornőék?

A kérdést talán rosszul fogalmaztam meg, mert nem várunk el "rajongást" amiatt, hogy gyerekünk lesz, de leírom inkább a lényeget.

A sógornőméknél született baba év elején, nem akartak amúgy, de becsúszott, hát megtartották. Amikor bejelentették, anyósomékon valami hatalmas extázis vett rajtuk erőt, hogy nekik unokájuk lesz, sírtak az örömtől, onnantól kezdve folyton a pici volt a téma, vásároltak neki, lelkesedtek, sokat hívták őket, hogy miúsjág, ha jöttek, a kedvenc kajájukat főzték, mindenkinek büszkélkedtek, mióta megvan a baba, azóta heti 2-3 alkalommal vigyáznak is rá náluk vagy a sógornőméknél. A férjem rokonsága is hozta a cuccokat, amik régről megmaradtak a gyerekeikről, babakád, szoptatópárna, stb.

Na, nálunk is sikerült némi küszködés után végre a baba, bejelentettük... és valahogy közel sincs akkora lelkesedés, mint az első unokánal. Persze örültek, de nem volt sírás, a mi gyerekünk már nem központi téma, nincs akkora izgalom, lelkesedés, tervezgetés, igazából mióta ott megvan a baba, ha mi nem megyünk, max. havi egy alkalommal jönnek el hozzánk, mert "nincs idő" az unoka miatt. Ha eljönnek 2-re, de a sógornőm szól közben, hogy menne 4-re, akkor sietnek haza, sosem mondanának nemet...

A rokonságtól nyilvàn nekünk már semmi nem jutott, mindent odaadtak sógornőmnek...oké, ez van, igazából érthető.

Valójában az fáj nekünk, hogy a mi gyerekünknek nem örülnek ugyanannyira, mert amúgy mindig nagyon jóban voltunk a férjem szüleivel, szóval valami ilyemsmit értek körberajongás alatt. Azt a különleges, szeretetteljes figyelmet, ami a másiknak járt. Értem, én nem a gyerekük vagyok, de a férjem igen...

Félek, hogy ha megszületik a baba, akkor is kevésbé fogják szeretni, és marad ugyanez, hogy a másik gyerekkel heti 3-szor találkoznak majd, a miénkkel meg havi egyszer, csak mert 10 km-el messzebb lakunk.

Az én családommal nem tartjuk a kapcsolatot, talán ezért érint ez érzékenyen, nem lesznek más nagyszülei a gyerekeinknek. Ti voltatok ilyen helyzetben? Hogy fogadtátok ezt el?