Miért lett ennyire nagy divat manapság egyedül nevelni a gyereket?

Azért figyel mindenki a saját boldogságára, mert csak azt tudja 100%-ban kontrollálni. A jelenleg 30-as válaszával egyetértek, de ott a kulcsszó, a KÖLCSÖNÖS odafigyelés. Ha én nem akarom kidobni a tévét csak azért, mert lemerült az elem a távirányítóban, de a másik igen, akkor nem tudok mit csinálni, és ha tudnék, felborulna az egész dinamika.

Ha a férjemnek megtetszik egy feszesebb fenék, ott a választás, hogy a páromra gondolva elkezdek edzeni, de ott már elveszik a kölcsönösség. Dolgozom, hogy ne hagyjanak el, a másik meg ül, és nézi, hogy elég jó vagyok-e, hogy ne hagyjon el.

Elég, ha az előző kapcsolatomra gondolok, ahol egy 30 éves nagy gyerekkel voltam (amit csak rövid ideig tudtam tolerálni érthető okok miatt). Teljesen el volt a saját kis világában, rajzfilmet nézett, játszott a telefonján, ezek voltak az elsődlegesek számára, ráadásul nagyon fukar volt. Majd visszaköltözött az anyjáékhoz és ez még csak a felszín volt. Már-már kínosan ügyeltem, nehogy teherbe essek.

Ha véletlenül gyerekem lett volna tőle, akkor sem maradtam volna vele. Nem lett volna értelme egy érzelmileg instabil "férfire" hagyni a gyereket akár egy bevásárlás alkalmára sem, nemhogy hosszú távon hagyni, hogy ilyen apa mintát lásson (főleg, ha fiú gyerekről lenne szó). A másik része pedig az, hogy a gyerek azt is érzi/érti/látja, ha egy kapcsolat döcögős és csak konfliktus van.

Inkább egyedül, de nyugodt körülmények közt nevelném a gyerekemet. Nincs az a pénz, hogy pluszban megnyomorítsam egy életre, ha van más opció is (elég a saját példámra gondolni).

Kérdező, azt nem veszed bele a számításba, hogy az emberek úgy mennek bele egy parkapcsolatba, hogy ez lesz az, ez az igazi és ez holtomiglan-holtodiglan. De, hiába döntik ezt el, egyrészt semmire nincs garancia, másfelől abban én nem teljesen értek veled egyet, hogy a gyerek az első és mindig neki kell elsőnek lennie. A gyerek akkor boldog, ha biztonságban érzi magát és ehhez hozzátartozik az is, hogy anya és apa boldogok. Ha anya és apa mindent a gyereknek rendelnek alá (ahogy ez ma elvárás, ezzel óriási nyomást helyezve a szülőkhöz) akkor egyenes úton megindulnak a kapcsolat lejtőjén, és szükségszerűen tönkremegy, főleg ha még más természetű dolgok is vannak.

Szóval nem fekete-fehér a dolog, a legtöbben áldozatai a saját megfelelési kényszerüknek, az egojuknak, traumáiknak, és ezekkel együtt próbálnak evickélni az életükben, úgy hohy kívülről mindenfele elvárás nyomódik rájuk. Ez van sajnos.

Istenem ilyen bugyuta egy kérdést...

Valószínű az emberek nem jókedvükben mennek szét. Ezer és egy oka lehet.

Csak régen úgymond megszólták azokat akik elváltak stb, mára ez már nincs, és így senki nem akar egy mérgező kapcsolatban élni egy olyan valakivel, akit esetleg már a háta közepére nem kíván. Az hogy a gyereknek mi a jó az itt másodlagos. Nyilván jobb lenne egy szép családi kép amit lát, de ha tegyük fel apuka naponta megveri anyukát, vagy anyuka egy lusta disznó, vagy bármi, akkor mindhiába a nagy családi együttlét, nemde?