Hogy felejtsem el a rossz pillanatokat, amelyeket anyám okozott? Hogyan tudnám magam továbbtenni ezeket, hogy jó legyen vele a viszonyom?

Több kisebb-nagyobb csalódásról van szó és mivel bennem vannak a régi csalódások, nem tudok vele mindig önfeledten mindenről beszélni meg rámosolyogni, habár szeretnék, mert szeretem őt, de nem tudok. Magányos, mert egyedülálló, ezért sokszor ír és sokat akar beszélni skyp-on. Minden egyes alkalommal mikor megbántott, beszéltem vele a dolgokról, hogy mi miért bántott meg, de mintha nem értette volna meg sosem, mindig van válasza mindenre. Például esküvőmön csak a kötelező táncot táncolta le velem. Több olyan pillanat volt, mikor még a 70 éves nagymama is táncolt és csak ő ült egyedül az egész teremben. Az esküvőszervezőm megkérdezte, hogy mi a baj, anyám erre, hogy fáj a feje, de az esküvőszervezőmtől a fejfájásra való gyógyszert elutasította. Ő volt az elsők között, aki menni akart. Vagy például ha én nem megyek haza (150 km-re lakom), akkor ő sem jön hozzám, habár nem öreg. 7 éve nem volt nálam, mióta külföldön lakom. Régen fizettem a lakását és mikor közöltem vele, hogy külföldre költözök, mondta, hogy ennek ellenére fizetnem kell tovább a lakást, ahol ő lakik, mert az én nevemen van. Nem tettem, mert én már nem ott laktam, erre hogy hogy gondolom. De ezek már régebben voltak. De szóval nagyon ilyen sok dolog van, ami rosszul esett/esik. De tudom, hogy szeret, sokszor becézget és nagyon sokszor mondja, hogy szeret. De mintha nem venné tudomásul, hogy sokszor megbánt. Hogy felejtsem el ezeket, hogy tehetném túl magam ezeken a dolgokon, hogy újra legyen egy normális anya-lánya kapcsolat?