Kivételezésnek számít ez, vagy tényleg korrekt anyám viselkedése? Csattanóval!

Ketten vagyunk testvérek (féltestvérek), a csattanó az az, hogy 15 év van közöttünk. Én anyám előző kapcsolatából vagyok, amikor én voltam gyerek, nem sok mindenre telt és minden munkára befogtak otthon. Most már jobb anyámék anyagi helyzete, de a nevelésben is sokkal törődőbb lett, így alakult ki az alábbi helyzet:

- én buszoztam mindenhova vagy bicikliztem, húgomat autóval viszik a gyalog 5 percre lévő iskolába is

- nekem takarítanom kellett mindennap, az egész lakást, vagy az udvart rendeztem, kapáltam, húgomnak a saját szobája az egyetlen feladata

- névnapomra kaptam egy csomag bugyit anno, ő tortát kap, meg ajándékokat, mint mások a szülinapjukon

- engem anyagilag semmivel nem támogattak, sem a továbbtanulás alatt, sem utána. Magamnak fizettem a jogsit, nyelvvizsgát, albérletezem, húgom különtanárokhoz jár, gyűjtőszámlát nyitottak neki, azt beszélik, ha majd továbbtanul, hol vegyenek neki lakást

Amikor megemlítettem ezt a szüleimnek, anyám betámadott, hogy gonosz és irigy vagyok, és mit akarok, én már felnőtt vagyok (29 éves) és van saját keresetem, hagyjam őket békén ezzel, én is mindent megkaptam stb.

Tudom, hogy már felnőtt vagyok, de egyszerűen rosszul esik, hogy látom, hogy ott a húgom, anyámék szeme fénye, én ridegtartásban nőttem fel, folyton házimunkáztam, semmivel nem támogattak anyagilag. Próbálom összerakni a kezdőrészletet, hogy ne kelljen más zsebét tömnöm és akkor azt hallom, hogy a 14 éves húgom majd lakást kap... Anyám azt mondta, most más szelek fújnak, én is kaptam volna, ha akkoriban lett volna pénzük. Jogosan esik rosszul ez az egész, vagy tényleg csak irigy vagyok? Szeretem a húgomat, mert egy kedves, aranyos gyerek, de rosszul esik látni, hogy anyám ilyen "normális" is tud lenni, csak persze nem velem.

Mit gondoltok erről, ti hogy kezelnétek ezt?