Mit tennétek, ha a szülőtök sokszor szemedre hányná, hogy mennyi mindent adott anyagilag, útnak indított az életben (lakás,kocsi,nászajándék), és ezt hangoztatva érzelmi zsarolással próbál bűntudatot kelteni és elérni amit akar?
Ha valamit nem úgy szeretnék, ahogy ő, akkor mindig ez a fegyvere, és hálátlannak nevez, mártírkodik.
Sose felejt el emlékeztetni, hogy mennyi mindent tett értem. Ezzel bűntudatot kelt bennem folyamatosan, és rengeteget szorongok még felnőttként is, külön életet élve.
Hatalmas segítség volt, amit adott, hálás is vagyok érte, de nem tudod neki felhőtlenül örülni, így azon gondolkozom, hogy eladom mindenem, és mindent visszafizetek neki, csak végre megszabadulhassak a folyamatos szorongástól és bűntudattól. Valamennyim így is maradna, valahogy meglennék. Kapcsolatunk sose volt felhőtlen, gyerekkorom is borzalmas volt, tele félelemmel. Önbizalmam szinte semmi. Változtatni akarok, szeretnék kiegyensúlyozottan élni.
Aki hasonló helyzetben van, mit tenne? Érdemes inkább nehezebb anyagi helyzetbe kerülni, ha végre bűntudat nélkül hozhatnék döntéseket a saját életemmel kapcsolatban, úgy, ahogy én szeretnék élni? Mi erre a jó megoldás?
70-es, nem kérjük a gúnyos, megjegyzéseidet, ezt a beszélgetést nem a rosszindulatú, irigy embereknek nyitottam, akik csak annyit tudnak hozzáfűzni, hogy ők nem kaptak semmit. Ez ügyben kérlek a szüleidnél reklamálj, hogy miért nem adtak semmit.
De leírom neked is, ha kaptál önzetlen szeretetet, akkor igenis sokat kaptál.
válasza:
válasza:70#.
En nem hiszem el ,hogy valaki ,azok utan amit a kerdezo leirt a gyerekkorarol, az ingatlanra irigy amit kapott... elkepeszto milyen emberek vannak.
válasza:Ilyen alapon, akinek sajnos meghalt a gyereke, idejöhetne és leírhatná, hogy egyikőnk problémája sem ér fel az ő fájdalmához és veszteségéhez, és ne siránkozzon itt senki. És a maga szemszögéből neki is igaza lenne.
Mindenkinek van nehézsége, problémája az életben, valakinek több, valakinek kevesebb, valakiknek hasonló, valakiknek teljesen más, de mindenki próbál megoldást találni a maga módján.
Ezért benne is van a kérdésemben: "Aki hasonló helyzetben van, mit tenne?" Mert olyanokkal szerettem volna beszélgetni, akik megértenek, mert van hasonló tapasztalatuk, és talán kölcsönösen tudunk tanácsot adni egy olyan problémára, amivel már találkoztunk.
válasza:Látom, közben nagyon megszaladtak a hozzászólások.
Mit mondjak, elszomorító volt olvasni a történetedet, kérdező, ill. másokét is, akik hasonló körülmények között nőttek fel.
Mindazonáltal én biztatnálak, kérdező! Ui. az a tény, hogy ilyen gyerekkor után párra találtál, méghozzá olyanra, akivel szeretetben együtt tudtok élni, ez nagyon jó jel! Ha tehát pszichológushoz fordulsz, nagyon jó eséllyel meg tudsz szabadulni minden olyan negatív érzelemtől, amit anyukádnak köszönhetsz. És utána valóban megadhatod leendő gyerekednek a boldog gyerekkort, amit te nem kaptál meg. És akkor fogsz igazán meggyógyulni lelkileg. És akkor már sem félelem, sem harag nem lesz benned édesanyád iránt. Vádolni sem fogod, mert megérted, hogy ő is áldozata volt a saját anyjának, csak ő nem tudott túllépni ezen és továbbadta a terhet.
Sok boldogságot kívánok további életedre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!