Ennyire borzalmas vagyok?

Harmadéves egyetemista leszek, mérnökinformatikus. Jelenleg egy cégnél vagyok szoftverfejlesztő programozó, de a keresetem fele elmegy az egyetemi dolgokra, kolira, kajára stb. A negyedét hazaadom és a negyedét elteszem mert lakásra gyűjtök. Viszont napi szinten megy az ordítozás hogy semmihez nem értek,semmit se segítek, csak egész nap a gépen játszok és ne meséljem be hogy ez munka. Az igazi munka, naponta többször hangoztatják, a fizikai munka. Apám tudtom nélkül lebeszélt nekem egy csomó melót szomszédokkal hogy segítsen ha már magamtól nem találtam. Mehettem füvet nyírni, mogyorót és paradicsomot szedni 500 forintos órabérért amit úgy adtak oda mintha alamizsna lenne. Ezzel viszont a programozással elmaradtam, 3 napig nem aludtam mert egész éjjel dolgoztam hogy meglegyen határidőre. Persze utána azért ordított apám mert egész éjjel hallotta egy emelettel alattam hogy gépelek (kizárt, direkt szilikon billentyűzetet használtam. miután volt már ebből problémánk korábban is) és nem tudott aludni tőlem. Rendszeresen fenyeget hogy magas a villanyszámla és biztos a gépem miatt, adjak haza több pénzt de a gépemet is szét fogja verni majd hogy tanuljak belőle. Múltkor kerítést festetett velem, ő csak kiadta a feladatot és meg se nézte csak mikor kész lett. Jól fel is pofozott mert egy helyen hiába csiszoltam le a régit, egy pénzérme nagyságú területen lepergett. Bár annyi vétkem volt hogy miután felpofozott és ordított hogy semmihez se értek csak a gépen játszáshoz, közöltem vele hogy ezzel a gépen játszással ha meglesz a diplomám és megkapom a szoftverfejlesztő átlagbért (most fele annyit se kapok gyakornokként) akkor lesz annyi pénzem hogy majd felveszem gondnoknak és akkor nem baj hogy nem értek semmihez, mert ő elmondása szerint igen.