Mit gondoltok erről a helyzetről?

#9

Azért ennyire nem látom rossznak a helyzetet. Nem hiszem, hogy ki akarnak használni.

Amúgy nagyon nehéz lenne elköltöznöm. Van három kisállatom (minden költségüket én fizetem, mióta megvannak, közülük ketten mentettek), ketten (hörcsögök, ők a mentettek, természetesen külön helyük van, nem találkoznak) ketrecben, a harmadik szabadon, miattuk szinte lehetetlen lenne kiadó szobát találnom. Őket semmiképpen nem hagyom itt. A hörik már két évesek, de a harmadik kisállat jó esetben még 3-4, nagyon maximum 6 évig velem lesz.

Ha minden jól megy, akkor az egyetem végére össze tudok szedni az eddigi megtakarításaimmal együtt 7-8 millió forintot. Ez szerintem elég lesz egy kis lakás önerejére. Egyetem után biztosan lesz munkám, ilyen végzettséggel rengeteg embert keresnek, mindig van felvétel. Úgyhogy a legjobb az lenne, ha addig itthon lakhatnék, mert azért nem 100.000 Ft plusz rezsit fizetek havonta.

Amúgy a gyerekeket nem rám szokták bízni, hanem a szüleimre, az ő nagyszüleikre, csak velem jobban elvannak, úgyhogy anyukám mindig rám hagyja őket. Van, akivel nincs sok teendő, iskolás, elvan egyedül, de van ovis, bölcsis korú is, és a legidősebb, 12 éves épp kamaszodik, emellett hiperaktív, diszlexiás és diszkalkuliás, így neki a tanulásban is rengeteget kell segíteni. Nagyon szeretem őket, de azért el tudnak fárasztani. :)

#10

Nem tudom, hogy reagálnának rá. A fiatalabb testvéremmel beszéltem erről (hogy teljesen más összeget kell fizetnünk), de ő megsértődött, mert szerinte ez így rendben van. Lehet, hogy én nem veszek észre valamit. Tényleg nem szeretnék feszültséget, annyit nem ér a dolog.

Az öcsém többet keres, mint én. Megérdemli, kiváló szakember, megdolgozott érte. Nem az összeg a lényeg, amit fizetünk, hanem az arányok. Direkt ezért nemeket se szerettem volna írni, sajnos az "öcsém" szót nem vettem észre.

Jelenleg 4 millió Ft félretett pénzem van. Harmadik éve dolgozok, előtte pedig diákmunkát végeztem, amit teljes egészében félre tudtam tenni. Úgy számoltam, hogy a következő 4 évben még 3-4 milliót félre tudok tenni a kiadásoktól függően. 4 millió forint 48 hónapra elosztva havi 83.000 Ft, 3 millióval számolva havi 62.000. Számoljunk mondjuk 70.000 forinttal.

Írtam, hogy nem 100.000 Ft plusz rezsit fizetek. Az általad írt 80.000 már jelentősen jobb ennél, számoljunk ezzel. Eddig 150.000 forintnál tartunk. Ehhez jön még:

- állatok: 10.000 Ft/hó, ha nem betegek

- gyógyszerek: 10.000 Ft/hó

- Spotify: 1700 Ft/hó (hallgatóként ennek a felét kell majd fizetnem)

- Netflix: 4000 Ft/hó (igen, van olcsóbb, tudom, de nekem ez a csomag van)

Eddig 175.700 Ft-nál járunk. Ha ehhez hozzáadom a ruhát, cipőt, tisztálkodószereket, vonat-és buszjegyeket, és az egyéb várható kiadásokat, akkor se érem el a 200.000 forintot. Nem olyan rettentő nehéz ennyit keresni akkor sem, ha csak egy érettségim van. Igaz, szakmám nincs, de egy irodai munkához nem feltétlenül kell, ha a szükséges tudás megvan.

"Ha komolyan vennéd, nem levelező tagozatra mennél"

Komolyan? Szerinted ha valakit (teljesen mindegy, milyen okból) nem támogatnak a szülei, és teljes munkaidőben dolgozik miközben levelezőn végzi az egyetemet, az nem gondolja komolyan? Miért is? Mert nem dobom el az állataimat, hogy kollégiumba költözhessek? Mert nem csökkentem a kiadásaimat torrentezéssel meg parizeres kenyérrel, hogy kevesebb pénz is elég legyen? Mert nem az előadóteremben ülve tanulom majd meg az anyag jó részét, hanem itthon, egyedül? Szerinted a te diplomád többet fog érni, mert minden hétköznap ott ültél az egyetemen? Szerinted te több vagy attól, hogy a szüleid támogattak?

Én nem a pénzért akarom elvégezni az egyetemet, és nem is azért, hogy legyen valamilyen diplomám. Tudom, hogy mit szeretnék csinálni, van egy célom, és el fogom érni. És lehet, hogy nem fogok többet keresni, mint most, de sokkal hasznosabb munkát fogok végezni, amire büszke lehetek majd.

Nem az a problémám, hogy téged támogattak. Ezzel semmi baj nincs. De ne nézd már le azokat, akik nem tehetik meg, hogy nappalira mennek és minden hétköznap az egyetemen ülnek (amivel egyébként szintén nincs semmi baj, aki megteheti, az koncentráljon nyugodtan a tanulásra).

Hülyeség, hogy nem gondolom komolyan az egyetemet, mert levelezőre megyek. Igen, kevesebb órám lesz, ami alatt nyilván nem lehet MINDENT elmondani, amit a nappalisoknak elmondanak. De ugyanúgy meg fogom tanulni az anyagot, mint a nappalisok. Az érettségit is magántanulóként tettem le egészségügyi problémák miatt, 10-12. osztályban 3 év alatt összesen nem volt 10 tanórám (matekból kb. 4+4+0 volt, másból semennyi), mégis ugyanúgy megtanultam mindent. Igen, a nyelvet is, sőt, jobban beszéltem angolul, mint az évfolyamtársaim, pedig csak 9. osztályban tanultam velük együtt, később senki nem tanított, sőt, otthon se beszélt senki angolul még alapszinten se.

Nem attól függ a tudásod, hogy mennyit ülsz ott az egyetemen, hanem attól, hogy mennyi energiát fektetsz a dologba, mennyire tanulsz hatékonyan és gyorsan.

Amúgy légyszi ne hasonlíts össze egy alap/osztatlan és egy mesterképzést. Az egyik idősebb tesóm mindkettőt levelezőn végezte, az alapképzés szerinte sokkal nehezebb volt, mint a mester. De ez nyilván nincs mindenhol így. Minden egyetem más, minden szak más, minden tanár más. Nem látsz bele mindenhová. Ha te nem tanultál, mert elég volt a hármas, akkor valóban nem volt semmi értelme. De én nemcsak azért jelentkeztem, hogy legyen egy jól kinéző papírnehezékem.

És te se haragudj rám, amiért jó munkahelyet találtam és ennyit félre tudok tenni. Bárki jelentkezhetett volna erre az állásra, mégis csak ketten (!) tettük meg, mert a többségnek nem tetszett, hogy hatkor már dolgozni kell és nyáron 10 óra a munkaidő, mert igazodnunk kell a fizikai dolgozókhoz.

Kíváncsi vagyok a válaszokra, de véleményem lehet róluk. A "Ha komolyan vennéd, nem levelező tagozatra mennél." mondat mellett nem tudtam szó nélkül elmenni, mert egyáltalán nem értek vele egyet. A többi dolgot azért írtam, hogy lásd, komolyan gondolom. A pénzre meg azért tértem ki, mert te is említetted a kommentedben.

Nem akartam fényezni magam, nem ez volt a célom. Elnézést.