Túlreagáltam vagy jogos a felháborodásom?
Múltkor (még a karantén előtt) Pesten jártam a családommal. Városnézés közben apámat megszólította egy külföldi, angolul. A családból csak én beszélek angolul, de én nem hallottam amikor megszólít minket, mert távolabb álltam. Azt hiszem fotóztam a túlpartot talan. Mindegy is. Apám meg megragadott és erővel áthúzott, és odatolt a túrista elé. Aki persze meglepődött, teljesen le volt döbbenve. De a többi járókelő is látta. Teljesen megalázó volt, nagyon feldühített. De apám szerint ez hülyeség, feleslegesen háborgok.
Szerintetek? Ti hogy reagáltatok volna abban a helyzetben?
Elmondhatod apukádnak, hogy milyen rossz volt, hogy csak úgy odarántott. Váratlan volt számodra.
Lehet, hogy nem is akartál tolmácsolni?
Jobb ha beszélsz Vele az érzéseidről, hogy miért volt számodra rossz ez a szitu, úgy esélyed lesz arra, hogy ne ismétlődjön.
Vigyázz hogy csak a rossz érzéseidről beszélj! Ne kritizáld, hagyd, hogy Ő találja meg a módját a kellemetlen szitu elkerülésére.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!