Mi a franc baja van anyámnak?

Folyton csak bemeséli magának, hogy mindenki mennyire rossz vele, hogy milyen csúnyán beszélünk vele, miközben tiszta fura egyik pillanatról a másikra változik a hangulata.

A kresz vizsgámra készülök és kérdezget, hogy maszkod lesz? kesztyűd lesz? Én meg válaszolok, hogy igen, megvannak. De ő nem hagyja abba, olyan hanon modja, hogy "aha, hát jó", hogy ilyen direkt sértődött mártírkodós lesz. Én akkor felállok, mondom ,hogy jó, megmutatom és akkor megnyugodhatsz. Tessék itt van. Erre anyám kérdezi: És hogyan fogod magaddal vinni? én: hát.. a zsebemben. És már megint olyan fura lesz. mintha ilyen sértődött lenne. "aha". mondja. Én ekkor, mivel tudom ,hogy nő, ezért hiába várom ,hogy elmondja mi a baja, ezért mondom: vigyek nekik külön táskát? úgy jobb lenne neked? Erre felcsattan, ohgy nem kell! azt csinálsz amit akarsz!

Én meg már akkor folyton kérdezgetem, hogy anyaaa. mi a baj? mondd már el kérlek! És csak kinyög annyit, hogy hát az, hogy mindenki így beszél velem. erre én: nem anya, te beszélsz így az emberekkel. olyan hangon beszélsz velem, hogy lehetetlen nem emgsajnálni és úgy kezelni mint egy 3 évest,emrt magadtól semmit nem mondasz, de elvárod, hogy a gondolatodat olvassák. Nem jó az, hogy a zsebemben viszem a maszkot, kesztyűt és a személlyit, akkor viszem táskában, de az se jó. Mit akarsz?

Erre mégjobban megsértődik és mondja ,hogy Azt csinálsz amit akarsz, engem nem érdekel.

MI A BAJA??? Lehetetlen kideríteni. van egy tesóm, ő se meg a fater sem érti, hogy mi a baja. Tanácstalanok vagyunk! Megsértődik, ha mondok valamit, aztán ha az van amit ő akar, akkor meg az se lesz jó a végén.