Mit tegyek? Anyám el fog menni, és majd nekem kell takarítani meg mindent megcsinálni. Hogy fogjam be apámat meg az öcsémet?

Csinald azt

Vagy kerd meg anyukadat, hogy igazítsa el oket, hogy abban az egy hónapban vegyek ki a részüket

"Ez a kérdés nem kamu, még a 21. században is léteznek olyan szülők, akiknek a természet nem engedi meg, hogy egynél is több agysejtjük legyen."

Ahogy a 16 évesek között is van rengeteg ilyen.

"Múltkor is anyámnak bedagadt a keze, nem emelhetett. Öcsém bejön, hogy kedveskedjek már anyámnak azzal, hogy mosogassak el. "

Hát nekem nem kellett volna hogy szóljon senki, magamtól is eljutottam volna idáig....

Ilyen visszamaradott mentalitással kár volt nekik gyereket csinálni. A férfi a házimunkába nem besegít, hanem kiveszi a RÉSZÉT, mert a férfi is ugyanott lakik, ugyanúgy van utána retek.

A másik nézőpont pedig az, hogy nem bírsz ki 16 évesen 1 hónapot úgy, hogy elmosogatsz, meg néha feltörölsz?

A családodban látszólag mindenki korlátolt, apád-anyád idióta, öcséd meg szarul van nevelve. Benned még/már van remény, de te se csinálj bolhából elefántot. Apád joggal várja el, hogy ennyit besegíts, mert mégiscsak az ő háza, az ő pénzéből is élsz. Attól függetlenül, hogy mindenben balf_sz. Öcsédből is egy anyucipicifia, egy életképtelen, 30 éves szűz lesz 17 év múlva (is).

Mély levegő, elmosogatsz, felnyalsz, kibírod. Pár év és úgyis elköltözöl - elvileg.

Mondd meg nekik, hogy 16 évesen van jobb dolgod is, mint mindenki után mindent megcsinálni és nem szeretnél egy teljes hónapot nyáron folyamatosan dolgozni. Ha ezt nem értik meg velük van a gond.

Persze nem azt mondom, hogy ne segíts semmit, inkább próbáld nekik elmagyarázni, hogy ha közösen dolgoztok, az sokkal hatékonyabb.

Nem tudom mennyire lennének vevők rá, de csinálhatsz beosztást is. Például azt mondod, hogy mindenki elmosogat maga után, a közöset pedig minden nap más vagy te kimosod a ruhákat, de az öcséd tereget ki stb.

Ha pedig nem hajlandóak még ezek után sem segíteni, akkor te se segíts nekik. Mosd ki a saját ruhád, mosogasd el a saját tányérod, takaritsd ki a saját szobád, ők meg majd rájönnek, miután nincsen ruhájuk, vagy nem tudnak tiszta tányérból enni, hogy itt az ideje beszállni.

Na ezt kegyetlenül átérzem. Édesanyámmal a vitáink nagy része emiatt zajlott le.

Nálam úgy volt a sztori, hogy én egyetemen tanulok, mellette dolgozom is hogy fizessem a helyem. Karanténra hazajöttem, home officeban kellett folytatnom, vizsgaidőszak mellett, elég kemény volt.. Szó szerint csak estére lett szabadidőm meg kajára. Bátyám munkakereső, mert nemrég diplomázott, de egy ideje már itthon van.

Na kinek kellett így is minden házimunkába besegíteni?(: el is mosogattam legalább minden nap anyumnak, mondtam neki ha lemennek a vizsgák többet tudok. És tudod mi fájt a legeslegjobban? Megkapni, hogy semmit (!) Nem csinálok itthon.. Mikor tanulok, jó jegyeket szerzek egyetemen mert igyekszem megfogni az ösztöndíjakak, mellette dolgozom és besegítek. Itt szakadt el nálam a cérna és sírásba menőt vitatkoztam, ki voltam merülve idegileg. Na azóta nem kapom meg. Ezt meg kell beszélni, hogy ma hogyan megy ez. Bár én imádom bátyám, megértem hogy keresi a helyét, de ha kérem is apróságra azért megteszi nekem.