Hogyan tudnek nem foglalkozni ezzel?

19 eves korom ota kulon elek anyamektol, nem volt rossz gyerekkorom, tobbnyire mindenem meg volt, nem bantott, csak verbalisan, de a vele valo egyutteles egy igazi pokol volt. Igazabol erzelmileg volt sivar a gyerekkorom a csalad reszerol. Nem tudom milyen erzes anyamat megolelni, eletem soran egyszer-ketszer volt ra precedens, de egyszeruen kellemetlenul erzem magam attol is, ha hozza kell ernem, megsimitani, ilyenek. Volt, hogy a fejemhez vagta, hogy takarodjak ahova akarok, o nem nezi tovabb, hogy rendetlenseg van a szobamban. Ha eljartam otthonrol biztos drogozok, ha otthon voltam biztos depresszios vagyok. Engem mamam nevelt 14 eves koromig, szoval kemeny 5 evet eltem anyammal, de az tenyleg kemeny 5 ev volt. Lehetne meg sorolni a dolgait, de vegtelen lenne a lista. Nem tudom nem elfelejteni ezeket a dolgokat, hiaba akarom. Miota kulon elunk jobb a kapcsolatunk, de soha nem volt es nem is lesz rendes anya-lanya viszony.

A problema az, hogy 3 eve koltozni keszul, 3 eve nincsenek egyutt az exevel, de egyutt laknak, van egy kozos gyerekuk is. Nem sok penze van, de olyan romhazakat nez, hogy az ember az agyat eldobja. Teljesen kieso, ismeretlen de kornyekbeli telepuleseken nez, holott a szulofalujaban nagyon korrekt, szep hazat kapna ennyi penzert. De o nem akar oda visszamenni, azt mondja, hogy utalja azt a helyet. Fel az emberek velemenyetol, azt hiszi mindenki rola susmorogna. Munkat is olyat keres, ahol minel kevesebbet talalkozik emberekkel, takarit. Pedig van vagy 5 szakmaja.

Hiaba mondja neki az ember, hogy milliokba kerulne felujitani az adott romhalmazt, hajthatatlan, teljesen erthetetlen dolgokat talal ki. Legutobb olyan hazat nezett ki, ahol nincs furdoszoba. Alulrol is aznak, felulrol is aznak a falak. Szerinte ha felmegy Pestre takaritani, akkor masfel ev alatt osszegyujt annyit, hogy milliokat tudjon kolteni a hazra, ugy, hogy mellette elni is kene. Nem gondol bele a tobabbiakba, a koltsegekbe es ezekkel traktal minket. Engem es mamamat. Ha elmondjuk a velemenyunket, hogy ongyilkossag a vilag vegen romhalmaz hazat venni, ahol rokon sincs igy semmilyen segitseg sem, akkor megkapjuk, hogy majd megoldja egyedul, eddig is mindent egyedul oldott meg. Ez nem igaz, mamam oldott meg mindent helyette, engem is o nevelt es ez a kijelentes baromira banto. Az a baj, hogy evekkel ezelott mar volt anyamnak egy ongyilkossagi kiserlete, begyogyszerezte magat, elmondasa szerint nem volt szandekos. Akkor is lelki valsagban volt, osszevesztek a mostani exevel. Felek, hogy megint bekovetkezik ez, es ez lesz a vege. De nem akarok az o terheivel is foglalkozni, a vallamon cipelni, van eleg bajom, panikbeteg vagyok, gondolom nem tesz jot az se, hogy allandoan a hulyesegeit kantalja. Megbantani sem akarom, pont azert, mert szerintem labilis. Azt mondom nem erdekel, de megis erdekel. Hogy tudnam tenyleg lszrni?

23/L