Normális anyám viselkedése?

Nem. De ezt te is nagyon jól tudod.

Viszont orvosként is, közgazdászként sem fogsz sokat érni, ha anyuka dirigál az életedben. Ez már nem csak viselkedés kérdése.

Inkább legyél jó közgazdász, mert szereted a szakmádat és jó vagy benne, mint egy pocsék orvos, akinek a tévedéseivel teli vannak a temetők vagy a pszichiátriai intézetek - csak mert a mama álma az volt, hogy te orvos leszel. Végülis kinek az élete és kinek az álmai? A tied vagy az övé?

Nem az.

1. A kérdésed alatt szépen(!) és racionálisan összefoglaltad. Kérd meg, hogy figyeljen oda egy kicsit rád, és ezt és így kell elmondani neki. Minden egyes alkalommal,amikor rákezd.

2. Az 5-10. alkalom után kezd el neki javasolni, hogy menjen ő orvosira, ha annyira akar tanulni.

3. A 11. alkalom után állj oda elé, nézz a szemébe, és mondd meg neki, hogy "Anyu! Kérj terápiás segítséget, mert bajod van az életeddel!. Ezt rajtam éled ki, és ebből nagyon elegem van, és ez nagyon mérgezi a kapcsolatunkat." A választ már nem kell megvárni.

Apám dettó, végigaszisztálta, hogy matek faktra megyek kémia-biosz helyett, jelentkezem műszaki menedzsernek és a második évben elkezdte mondogatni, hogy állatorvosnak kellett volna mennem :P (a sztoriban az a legjobb, hogy az egyetemi biosz-kémia elég rosszul megy, örülök, ha megvan belőlük a 3as)

Mostmár csak azt mondom neki, hogy ne rajtam keresztül akarja megvalósítani önmagát, sose késő belekezdeni valami újba :) Ez elég szokott lenni.

Kitartás!