Annyira undorító anyám viselkedése, mit tudnék tenni?

Kezdeném azzal, hogy anyámmal sose volt jó viszonyom (neki senkivel se, se húgommal, se apámmal), mert egy idegbeteg nő. Volt, hogy elsőben(!) azért kék-zöldre vert, mert rosszabbul sikerült egy matek dolgozat, de ez csak egy példa a sok kozül, aztán csodálkozott, hogy miért titkoltam el a jegyeimet, vajon miért. Tehát a bizalmam nagyon hamar megszűnt felé, nem csak emiatt, arra majd később rátérek. Ezekután apámmal is állandóan veszekedett, volt hogy 1 évig nem beszéltek egymással, persze apámat se kell félteni, de az már más téma.

Anyámra visszatérve, nagyon jellemző rá, hogy mindig mást okol, imád mártírkodni, szereti kiforgatni a dolgokat, hogy őt minnél jobban sajnálják, valamint ami a legundorítóbb, hogy ha neki valamit bizalmasan elmondok (már nagyon rég nem teszem), akkor azzal visszaél veszekedés közben. Volt, hogy szakított velem az exbarátom, veszekedés közben pedig felhozta, hogy hát igen, ilyen elviselhetetlen vagyok, hogy még a barátom is otthagyott. Tehát ennyit róla és ez nevezi magát anyának. Most, hogy már semmit nem mondok el neki, ezért veszekedés közben kb 2 éves(!) sztorikat hoz fel és azokkal "idegesít" (próbál), csak engem mar rohadtul nem érdekel, mert már elüldözött magától. Állandóan kötekszik, ha nincs vita, akkor ő úgyis talál valamit amibe beleköthet, de olyan gusztustalan hangnemben, hogy az hitetlen. Mostanában állandóan az egyetemmel nyüstöl, hogy márpedig ha nem megyek valami neves egyetemre (nem ám főiskola, vagy valami kevésbé "híres" egyetem), akkor én megnézhetem magam, mert a családtól 1 Ft támogatást nem fogok kapni. Már ez, alapból egy olyan hozáállás, hogy eldönti helyettem, hogy hova mehetek és hova nem, mert ha esetleg oda mernék menni ami neki(k) nem tetszik, akkor ők semmiben nem fognak támogatni. (Apám sajnos ugyanez, ha nem rosszabb). Most vagyok az utolsó előtti évben gimiben, de már most mindig azt hallgatom, hogy én semmit nem tanulok, sehova nem fogok bejutni, semmire nem leszek jó. Ez egyáltalán nem igaz, több órát matekozom hétvégente (emelt szint), mert hétköznap erre sajnos nincs időm, erős gimi, másra is kell készülni, ígyis mindenből 4-es, 5-ös lettem félévkor. Oké, nem színötös, de az azért elég erős túlzás, hogy "semmit nem tanulok". Elköltözni érettségi előtt nem tudok, tehát a kérdésem az, hogy hogyan tudnám végre leállítani, hogy ne kössön mindig belém, ne zaklasson állandóan a tanulással és ne akarja helyettem eldönteni, hogy hova menjek, mert ha nem oda megyek ahova akarja, akkor el kezd fenyegetőzni, meg olyanokat mond, hogy "felejtsem el azt az egyetemet" meg "oda biztos, hogy nem fogok menni".

Sajnos már megeszi az idegeimet. Egy ilyen rosszindulatú szülővel mit lehetne tenni? Mert már rettentően idegesít és nem tudom elviselni se, főleg hogy a szavaimat is állandóan kiforgatja.

Bocsánat, hogy hosszú lett, a válaszokat meg előre is köszönöm!

18/L