Ti hazamehettek csak úgy a szülő, nagyszülői házba vagy előre szólni kell egy héttel? Saját kulcsotok van?
Én úgy nőttem fel hogy haza akkor mentem 18 éves koromig amikor akartam, értelemszerűen mivel ott éltem és kulcsom is volt persze. A nagyszüleimhez is bármikor bemehettem. Pl a másik városban voltam és elkéstem a buszt, akkor odamentem, simán bementem az ajtó, beszóltam, hogy mama-papa én vagyok és ott maradtam amíg akartam.
18 évesen elköltöztem otthonról, most 26 vagyok és most bukott ki, hogy nem járkálhatok már csak úgy. A szüleimhez kulcsom sincs már pár éve, előre kell szólnom egy héttel hogy odamehetek? Mégha a városukban vagyok és felhívom őket hogy beugranék csak úgy köszönni, annak se örülnek mert már nem élek ott és ne járkáljak csak úgy oda, csak ha meghívnak vagy meghivatom magamat. A nagymamám dettó. Múltkor a barátnőm akit jól ismernek rosszul lett és hányt tőlük nem messze. Odamentünk hogy rendbe szedje magát meg gyógyszerért, de alig akart beengedni minket mert csak pár perce szóltunk. Látszott hogy nagyon nem örül hogy ott vagyunk pedig semmi dolga nem volt. Mondta hogy már nem vagyok gyerek, itt már vendég vagyok.
Nálatok hogy van ez? Mi a normális? Én reagálom túl? Én úgy gondoltam mindig hogy a család az család. Azt hittem az a normális hogy azért mindig otthon érezhetem magam ott ahol felnőttem, nem csak vendégként.
válasza:Ezen meg lehet sértődni, elővenni az "akkor én sem megyek" kártyát, ami nekem csak azt jelenti, hogy soha nem volt család, ez csak az utolsó csepp. Vagy meg lehet próbálni megérteni. Ez utóbbi nehezebb, és a végén be kell látnunk, hogy nem mindig úgy működik a világ, ahogy nekünk kényelmes.
Otthon érezheted magad mindig a családodnál, ezt nem vitatja senki. Abban van különbség, hogy amíg gyerek voltál, addig vártak téged mindenhol, míg felnőttként már életvitelszerűen nem vagy ott. És csak ennyi a lényeg, hogy ÉLETVITELSZERŰEN, ez a kulcsszó. Nem szeretnek kevésbé. Lehet, hogy mielőtt megszülettél, maguknak való emberek voltak, akik ezt feladták miattad, és most visszamegy az életük a gyerek előtti kerékvágásba.
Nekem mivel gyerekem nincs, egy olyan hasonlatot tudok elképzelni, hogy ha választanom kéne párnak két gyerekes férfi közül, hogy melyik kell páromnak: akivel együtt él a gyerek 0-24-ben, vagy akinek az exénél van a gyereke, akkor az előbbit választanám. Mert ha valaki 0-24-ben itt van, azzal mindig számolni kell, nincs meglepetés, nincsenek megváltozott tervek. Ezzel szemben, ha másnál él, és el van tervezve akármi, de beteg lesz, vagy akármi más, akkor lőttek a terveknek, lőttek a pihenésnek. Itt sem a gyerekkel van a baj, hanem azzal, hogy életvitelszerűen hol él.
Anyukámnak is van ide - panellakás - kulcsa. Kocsival 10 percre van, előtte mindig szól, ha jönne, általában előző nap. A kapun bejön, de a lakásajtó előtt megáll és csenget, hiába van a kezében a kulcs. Ha csak úgy bejönne, beszarnék az ijedtségtől.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!