Ti hazamehettek csak úgy a szülő, nagyszülői házba vagy előre szólni kell egy héttel? Saját kulcsotok van?

Én úgy nőttem fel hogy haza akkor mentem 18 éves koromig amikor akartam, értelemszerűen mivel ott éltem és kulcsom is volt persze. A nagyszüleimhez is bármikor bemehettem. Pl a másik városban voltam és elkéstem a buszt, akkor odamentem, simán bementem az ajtó, beszóltam, hogy mama-papa én vagyok és ott maradtam amíg akartam.

18 évesen elköltöztem otthonról, most 26 vagyok és most bukott ki, hogy nem járkálhatok már csak úgy. A szüleimhez kulcsom sincs már pár éve, előre kell szólnom egy héttel hogy odamehetek? Mégha a városukban vagyok és felhívom őket hogy beugranék csak úgy köszönni, annak se örülnek mert már nem élek ott és ne járkáljak csak úgy oda, csak ha meghívnak vagy meghivatom magamat. A nagymamám dettó. Múltkor a barátnőm akit jól ismernek rosszul lett és hányt tőlük nem messze. Odamentünk hogy rendbe szedje magát meg gyógyszerért, de alig akart beengedni minket mert csak pár perce szóltunk. Látszott hogy nagyon nem örül hogy ott vagyunk pedig semmi dolga nem volt. Mondta hogy már nem vagyok gyerek, itt már vendég vagyok.

Nálatok hogy van ez? Mi a normális? Én reagálom túl? Én úgy gondoltam mindig hogy a család az család. Azt hittem az a normális hogy azért mindig otthon érezhetem magam ott ahol felnőttem, nem csak vendégként.